Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

III. Fejezet

-75 — az eltérések a részletekben pedig avval az eltolódással függnek össze, melyet a Krisztuskép János evangéliomában az által szenvedett, hogy az ev. már a történeti Jézusra ruházta rá azon isteni lényeget, mely Pál apostolnál a felmagasztalt Krisztus tulajdona. És ahol ez a kapcsolat a két Krisztuskép közötti különbség megokolására ki nem mutatható, ott megint abból származik legtöbbnyire az eltérés, hogy János Jézus életének elbeszélése keretében, vagyis evangéliomban fejti ki christologiáját, míg Pál apostol a magáét levelekben adja elő. Nem tagadhatni tehát, hogy Pál és Jézus christologiája között van különbség. És ezen különbség mindenütt, ahol észleltük, olyan, hogy Pál felfogása nemcsak időben tűnik fel elsőnek, hanem a fejlődés szempontjából is. János evangélioma általában a fejlettebb felfogást vallja, még pedig olyan módon, hogy Krisztus isteni lényegét még nyomatékosabban és világosabban juttatja kifejezésre, mint Pál. Ily szempont szerint nézve a dolgot, azt kell mondanunk, hogy János evangéliomának christologiája a fejlődés magasabb fokán áll, mint a Pálé. De összehasonlításunk azt is mutatja, hogy a különbséget Pál és János_ christologiája között túlozni sem szabad Tényleg még a részletekben is messzemenő megegyezést találunk a két felfogás közt, úgy, hogy igazat kell adnunk Dornernek, hogy Pál és János christologiája a lényegben nem is különbözik egymástól (i. m, 292. 1.) Hiszen még oly kritikus is, mint Wernle, azt mondja, hogy János christologiája minden fődologban azonos a páli christologiával (i. m. 447. 1 ). A rendes kritikai felfogás a paulinismus és a johanneismus fejlési fokainak különbségére nézve azonban más. Masznyik szerint pl. már a Héberekhez írt levJ és János evangélioma természetesen még ennél is határozottabban „a Pál christologiai felfogásánál már jóval magasabb fokra emelkedett" (Évk. 96. I.). Pál Krisztust mennyei embernek, Isten fiának s mennyei szellemlénynek tekinti, de isteni lényegünek nem tartotta (Weizsäcker 530. 1. v. ö. 120. k. 1.). És Pfleiderer szerint is Pál őt az emberek oldalára állítja szemben az Istennel (Entstehung 226. 1.). Vagyis mikép azt Masznyik világosan mondta: „Krisztus Pálnál... lényegileg mégis csak ember ., . istenségéről Pálnál sehol sincs szó" (i. h. 97.1.). Evvel szemben János evangélioma Jézust az isteni lógósnak, Istennek vele egy lényegü s egyedüli fiának tartja (Weizsäcker i. m. 530. 1.) és Pfleiderer is beszél Krisztus apotheosisáról a 4 ev.-ban (i m. 226. I.). Szóval, itt a két Krisztusképe* lehető-