Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

II. Fejezet

- 63 — mint az ó-testamentomból ; de a hermesi irodalomban sokszor előfordul. Azután ott van a logosfogalom ; ezt is innen le lehet vezetni (Reitzenstein). Sőt Meyer A. pl. azt mondja, hogy innen még inkább lehet a logost levezetni, mint Philóból, mert a logos itt nem személytelen, mint Philónál, hanem személyes (Theol Rundschau 1904. 528. 1). Csakhogy a kimutatott hasonlóság még nem bizonyítja a jánosi irodalom függését a hermesitől, hanem csak a rokonságot vele (Clemen i. m. 274. kk. 1,). A legvalószínűbb magyarázat az lesz, hogy az Isten igéjének bibliai használata alapján nevezte az apostol Krisztust lógósnak, vagyis Isten igéjének, melylyel az Úr magát a világban kinyilatkoztatta. A logos tehát az Isten teljes és tökéletes kinyilatkoztatása. És ez annál valószínűbb, mert világos, hogy a prologusban (li, 3, 4, io.) szinte kézzelfoghatók a vonatkozások Gen. h-3-ra. De bármiképp is álljon a logos eredetének kérdése, mert nem tekinthetjük az evangéliom központi eszméjének, feladatunk inkább az lesz, hogy az evangéliom igazi központi eszméjének, János evangélioma christologiájának eredetét kutassuk. Az a kérdés, miképp jutott János evangéliomának irója Krisztusképéhez? Már foglalkoztunk azon felfogással, mely János evangélista Krisztusképét a logos-spekuláeióból, a zsidó-görög philosophiából származtatja. Ugyanígy megemlítettük a hermesi iratokból" való levezetést is. De láttuk egyúttal azt is, hogy ezen felfogások egyike sem vezet célhoz. Helyükbe lép itt is a vallástörténeti irány, amely a keresztyénség előtti keleti gnosticismusban keresi az evangéliom gondolatvilágának eredetét. Már régebben Hilgenfeld és Volkmar is vitatták, mesterüknek, Baurnak nyomdokaiban haladva az evangéliom összefüggését a 2 század gnosticismusával. (L. Raffay i. m 16. kk. 1.) És utánuk Thoma igyekezett ezen felfogást enyhébb alakban megvédelmezni (Raffay i. m. 25. 1.). Csakhogy ezen álláspont ellen Holtzmann is fellépett, kijelentve, hogy a gnostikus színezet némi nyoma észrevehető ugyan az evangéliomon, több azonban nem (i. m. 380. 1 ). Pfleiderer még az őskeresztyénségről írt műve első kiadásában csak a jánosi leveleket helyezte az antignostikus katholicismus iratai közé (791. kk. 1.), mig az evangéliomot a keresztyén hellenismus alatt tárgyalta (743. kk. 1 ), bár szerinte ez is a basilidesi gnosticismus ellen polemizál (776. k. 1.).