Prónay Dezső – Stromp László: Magyar evangélikus egyháztörténeti emlékek a tótprónai és blatniczai Prónay nemzetség acsai levéltárából és könyvtárából (Budapest, 1905)

XIV. Prónay Gábor egyháztörténeti érdekű levelezéséből (1734—1755.)

64. Szirmay László — Prónay Gáborhoz. (Dolyan, 1752 decz. 8.) — Elmondja, hogy mint járták meg Bécset haszontalanul, a nélkül, hogy ő felsége elé sikerűit volna jutniok, így tehát az ágensekre bízták instantiájuk elintézését, a melyben az újabb abaujvármegyei vallásügyi sérelmeket is felpanaszolják. — Bizodalmas Nagy Uram! Réghi Uri Fautorom! Valamint Bécsbűi írot Levelemben alázatossan megírtam, hogy ha csak M. Cancellarius Uram eő Excellája eő Fölségénél megnyerendő Audientiánkba positive gátlást nem teszen, bizonyossan eő Felsége eleibe cum Instantiis nris admittáltatunk; szinte ugy is essett volna, mivel mink per vias solitas az personális audientiát solicitálván — annyira elő mentünk a dologban, hogy eő Fölsége Kegyelmes üzeneti által az iránt kétszer is felbiztatva lévén, pro infallibili leendő audientiához tartottuk: mely jó reménségben maradván ne quo pacto, minimam apprehendendi causam Excellmo Cancellario demus, mutuis Consiliis eő Excelláját accedálván (veluti de obtinenda re jam praevie securi facti) az iránt való szándékunkat egyszersmind eő Exceliájának detegáltuk, azon továbi hathatós Patrociniumát implorálván, hogy eő Exceliája kegyességében telljes bizodalmunkat vetvén, méltóztatna eő Excellája ollyan módot és alkalmatosságot mutatni, hogy lehessen Fölséges Asszonyunk Lábaihoz borulnunk és alázatos Instantiánkat benyújtanunk. Erre eő Excellája nekünk ighen kegyessen his formatibus felelt — Ego etiamsi vellem aliquid pro consolatione dicere Vris Dniobus ipsis etiam remotissimis Causam Suarum Dnaonum Circumstantiis consideratis, non possum, illa enim esset positiva mens et Intentio Suae Mttis, ut Resolutiones Regiae ita explanentur; quod autem Personalem audientiam attinet, illám