Prónay Dezső – Stromp László: Magyar evangélikus egyháztörténeti emlékek a tótprónai és blatniczai Prónay nemzetség acsai levéltárából és könyvtárából (Budapest, 1905)
I. Wittenbergben lelkészszé avatott magyarok jegyzéke (1541—1610.)
186. (1580. október 14.) Num. 129. Paullus Hrubeczius Pannobrodenus studuit Tyropoli in Scepusio, Bartphae, Iglaviae & Moschoviae, vocatus tandem ad Diaconatum Schemnitziensium, ordinatusque Vittebergae & quidem a Doctore Joanne Schützio examinatus 8c Polycarpo Leysero ord. die 14. Octobris 1580. 187. (1580. október 19.) Num. 130. Joannes Gassur Moschoviensis Pannonius prima Litterarum fundamenta posuit in patria. Dein Schemnitzium missus, triennium ibi exegit. Inde profectus Tyropolim in Scepusium ad Thoraconymum, sub quo per biennium mansit. Hinc exteras visurus regiones Brigam in Silesiam se contulit biennio Praeceptore viro Doct. M. Jacobo Paulino ibidem usus. Tandem accepta Hung. Historica» I. köteteképen kiadott könyvében (22. 1.) olvassuk, hogy Mokosini Lénárt «poeta celeberrimus» hírnek örvendett, Ámde sokkal fontosabb e közbeékelt lapocska más okból: a mennyiben t. i. elárulja, hogy alapkéziratunk szerzője Lányi Mátyás, a kiről Bartholomaeides «Memoriae Ungarorum> könyvének 275. oldalán ezt olvassuk: «Anno 1772. 7 mai. Matthias Lányi Szent-Martonio Thurocz. Huic páter Georgius, mater Anna Lautsek, dies natalis 25. Apr. 1744 erat. Ab Exteris in Apr. 1774 reversus provinciám Informatoris apud Gábrielem Baitsi, cui jam ante exitum Viennio et ultra innotuerat, administrandam capessivit. Sed ex hac 3 / 4 anni elapsis Czekehazam in Ministrum transitt. ordinatus a Greg. Fabry Sup. 28. Oct. a. e. Expletis Gzekehazae annis 8, mensibus 9 Oláh-Patakam 1783 delatus est, ubi 1812 in Apr. vivere desiit». Lányi, ki wittenbergi tartózkodását — mint látjuk — komoly és hasznos munkásságban töltötte, e helyen ugyan csak arra czéloz, hogy Mokosini könyvéből excerpált 's arról, mintha az ordináltak jegyzőkönyveit is búvárolná, említést nem tesz: ámde az írás azonossága s a jegyzet szövegezése kétségkívül bizonyítja, hogy a mi alapszövegünknek is ő az írója. Megérdemli, hogy nevéről kegyelettel emlékezzünk. Magyar evang. egyháztört. emlékek. 5
