Prónay Dezső – Stromp László: Magyar evangélikus egyháztörténeti emlékek a tótprónai és blatniczai Prónay nemzetség acsai levéltárából és könyvtárából (Budapest, 1905)

XIV. Prónay Gábor egyháztörténeti érdekű levelezéséből (1734—1755.)

Weilen ausser Gott zu niemand andern unsere Zuflucht nehmen können, uns weiterhin gemeinschaftlich anzuhören, denn in particulari nicht ein jeder Vermögen und Weisheit besitzet, vor Ew. Majtt. Gnaden-Thron allerunterthänigst erscheinen zu können. Auf dieses ist abermahlige allergnädigste Antwort erfolget: Ein jeder, der sich befindet beschwert zu sein, und gerade vor uns kommt, soll angehört werden. 16. Pronay Gábor — Radvánszky Györgyhöz. (Acsa, 1742 okt. 18.) — Válasz Radvánszkynak szept. 2-án kelt levelére (1. fentebb 14. sz.) az abban felhozott ügyekben. — Acsa, 18. 8

bris 1742. Bizodalmas Nagy jó Uram! Még 7-berben kőit nagy jó Uram Uri levelire, hogy ezen rövid válaszszal későbben udvarlok, annak egyik oka az, hogy azon levél nem is igen régen penetrált kezemhez, más oka pedig, hogy az iránt Bátyám Prónay Pál urammal előbb kívántunk szólani és másokkal is, ha jó alkalmatosság adatik közleni; Eő kgylme proxime megfordulván nálam, nem különben Bohus János uram is Bétsből való megtérésivei, abban megegyeztünk, hogy a mi elsőt illeti, úgy mint Zólyom vmegyei Nemes Uraimék által eddig Stólaképpen adni szokott füzetest, az valamint helytelenül és praejudiciose frequentatis aclibus inducaltattolt és már ususban jött, szintén úgy lassanként sok consideratio és kérdés nélkül azon köll igyekezni, hogy aboleáltassék. Leginkább pedig úgy lehet, hogy némelly uraimék, kiktül jobban kitelik, valamit supra solitam stolam