Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 14. §. A hórák

határozza, hogy férfi 14, nő 12 éves kora előtt házasságot nem köthet. A szertartás végzésében magyarnak kellett lenni az adhortáeziónak, a kikérdezésnek és az esküformának. Emlékünk nem maradt. 7. Utolsó lcenet. A mennyiben magában áll, teljesen latin. Ha pedig gyónással volt kapcsolatban, t. i. a betegnek még van ereje, a fent közölt hét vallás használtatott. * * * A zsinati intézkedések a szentségekkel kapcsolatban szólnak mindenütt az exkommunikáczióról és az exkommunikáltak vezekléséről és visszavételéről. Az exkommunikáczió kijelentése a templomban ment végbe, ugyanitt történt az ünnepélyes visszafogadás is, a melynek alkalmával a vezeklő gyertyával és kezein keresztül fektetett vesszőkkel volt köteles a templomban megjelenni és töredelmes bűnbánatát ünnepélyesen bevallani. Egyebekben a szertartás latin volt. Az 1493. esztergomi és az 1515. veszprémi zsinat szolgál erre nézve útmutatással. Magyar elemeire vonatkozó emlékünk nem maradt. 14. §. A hórák. A keresztyén vallás Palesztinából kezdette meg útját a világ minden része felé. Ennek a földnek sok szokását öltötte magára. A szerte járó apostoloknak, a mikor a Jézus életének nevezetesebb mozzanatairól prédikáltak, hogy azt teljesen érthetővé tegyék, meg kellett magyarázni az idegenek előtt a zsidó népszokásokat. A kegyelet és az Idvezítő iránti tisztelet azután sokat átvett és állandósított ezekből a keresztyén egyházban. Átvette a zsidóktól a napnak és éjszakának négy-négy részre való felosztását is, a melynek időpontjai már náluk is, óráknak neveztettek. A mi reggeli 6 óránk volt náluk az első óra, d. e. 9 óránk volt náluk a harmadik déli 12 „ „ „ a hatodik d. u. 3 „ „ „ a kilenczedik esti 6 „ „ a tizenkettedik óra, a napnak vége,