Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 12. §. A prédikáczió

Felel erre szent Bonaventura doktor atyánk s úgy mond ő is : semmi ajándoka az Úr Istennek ilyen nagy nincsen, mint a szeretet, mert a szeretetben nagyobban mutattat!k az édes Istennek jóvolta, hogynem mint a több ajándokában, mert vannak az áldott Istennek oly ajándoki, hogy kik szeretet nélkül vannak, mint erősség, kegyesség, tudomány, értelmesség, s bizony dolog ez, hogy ezek kisebbek a szeretetnél. Vannak ismét oly ajándoki az Úr Istennek, melyek bennük vallják a szeretetet, miként a bizony bölcsességnek ajándoka, mert a szeretet a nyeldeklésnek érzékenységet ád, hogy izesek legyenek neki az örökkévaló jók. Erre mondja szent Bernald doktor, a bölcsességnek kezdeti urnák félelme, vége a szeretet, közepe pedig a reménység. így végezi azért szent Bonaventura doktor a kérdést, hogy a bölcsesség szeretet nélkül nem olyan jó, mint a szeretet ; de amennyiben magába rekeszti és vallja a bölcsesség a szeretetet, véghetetlen kincs és csak ezt szereti az Úr Isten. Példánk vagyon a bölcs Salamonról, ki az ő bölcsességével elvesze, miért az isteni szeretetet hátra hagyá az asszonyi állatoknak szereietökért. Nem ilyen bölcs vala a boldog szent Gergely doktor, mert az ö bölcsességét megékesítette vala isteni és atyafiságos szeretettel, minek okáért részes lőn az isteni barátságba. m. Harmadik tanúságunk az ő életéről leszen, ki mellé tudnunk kell, hogy a szent Gergely pápa római dúsnak nemes nemzetségéből támada. Atyjának Gordian vala neve s anyjának Silvia s a pápaságba tizenhárom esztendeig s hat hónapig és tíz napig éle. Ki mikoron még ugyan igen ifjú korában a természet szerint való tudóin annak a tetejire jutott volna és nagy gazdagságokkal bővölködnéjek, azt kezdte gondolni, hogy azokat mind elhagynája és baráttá lenne. De elhalasztá, míg atyja e világból kimulék, ki Szicziliát tartja vala a rómaiaktól. S ez szent Gergelyre maradván az ország, hat Idastromokat rakattata benne s Rómában még egyet szent András tisztességére, mely klastromokat tulajdon örökségéből igen megajándékozván s mind a több marháját szegényeknek osztogatván a római klastromában szent Benedek szerzetében öltözék, mért még akkoron