Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 12. §. A prédikáczió

beszédét, a többi a keresztyénség főünnepeire vonatkozik. Karácsonyi, húsvéti, pünkösdi, áldozócsütörtöki, szentháromság vasárnapjára való, vízkereszti, nagy csütörtöki stb. Ezenkívül van a tihanyi kódexben 8, a Kazinczy-kódexben 3 prédikáczió. A debreczeni kódex 14 teljes prédikáczió mellett, hét rövid predikácziót, jobban mondva vázlatot közöl. Ezzel egészen világosan a prédikálás elterjedését bizonyítja, mert a hol vázlatokat készítenek csak, ott egészen bizonyos, hogy a gyakorlatnak oly nagynak kell lenni, hogy az így készített vázat az élő szóval való előadás könnyen ki tudja tölteni. Minden szónokember tudja, akár hivatásos, akár kénytelen vele, hogy a beszédek tartása kezdetben mindig kidolgozott munkákon alapszik, csak később a gyakorlat és az ebből eredt bátorság engedi meg a vázlatok elegendőségét, A kódex e vázlatai tartalmi és szerkezeti szempontból egyformán érdekesek. íme egy-kettőnek a felosztása : Alapige : Adj számot a te sáfárságodról. (Luk. XVI.) Kilenczről kell számot adnunk : 1. gondolatról, 2. szólásunkról, 3. minden művelkedetünkről, 4. minden isteni jóságnak elhagyásáról, 5. minden időről, 6. minden marhádról, 7. minden hozzád tartozókról, 8. Istennek mindennemű ajándékáról, 9. Krisztusnak ő szent kínjáról és haláláról. Alapige : Mint a kígyót, azonképpen elfussad a bűnöket. (Bölcsesség k.) E beszédből három tanúság adatik : I. Mi légyen a kígyónak harapása? A kígyó négy rendbeli fogával négy harapást teszen az emberen. Azonképpen a pokolbeli ördög a bűnös emberen négy harapást teszen. 1. Első foga a felső állán: nagy keserűséges halál. 2. Második foga a felső állán : a bűnnek harapása, elválaszt minden jótól. 3. Harmadik foga a felső állán : a pokoli nagy keserűséges kin.