Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 11. §. Az énekek

mindjárt jobb formákat teremt, Tartalmilag azonban a lelki megkötöttség súlyos lánczainak csörgése hallatszik belőlük, a mely, mikor az Istenhez akarnának szárnyalni, visszatartja őket a legendákkal felöltöztetett szentek földi alacsony sátrai mellett. Eredeti magyar énekek : 1. 0 dicsőséges szent jobb kéz Melyet magyar óhajtva néz, Draga genese népönknek, Nagy öröme szívönknek ! (Töredék 1484-ből.) 2. Szentlélekről való imádság. (47 sor. Gyöngyösi-kódex 68—69.) 3. Emlékeztető Krisztus kínszenvedésére. Nyolcz versszak 4—4 sorral. Vinkler-kód. 120—2.) 4. Vásárhelyi András éneke a Szűz Máriához 1508-ból. (17 versszak 4—4 sorral. Peer-kód. 330-337.) 5. Ének a Szűz Máriához. (Peer-kód. 236—240.) Mutatványul közlöm ez utolsót. Ének a Szűz Máriához. 0 kegyes szíz Mária ! Te vagy szép tiszta rózsa. Bin nélkül fogantatál, Mert menyből te adatál. Anyádtul mikort sziletél Istentől úgy tiszteltetél, Hogy méhében megszenteltetél, szeretteiéi, ipöltetél Kétség nélkül eredet-bűntől szeplőtelen őriztetél : Szíz Mária ékes viola, Bünössöknek vigassága !