Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 10. §. Imádságok és hitvallások

2. Jüj szent lélek ! Teljed meg te híveidnek szívit, És gerjeszjed meg ü bennek Te szerelmedet ; Ki minden nyelveknek kilembe[zésével, Nemzeteket hitnek egyenességébe [gyejtettél (Keszthelyi kódex 456). 4. Áígy Lik atyát és fiút, Szent lélekkel egyetömbe, Dicsérjük és felmagasztassuk Otet erekké ! (Winkler-kódex 38. 1.) Óh én szentséges uram ! Ki vagy minden jószágoknak [királlyá, Te vagy ki ez mai napon Vél mindeneken győzedelmet És diadalmat. (Érsekújvári kódex 140. 1.) 5. Szűz Máriáról : Ékesb orczád menden szüzeknek [felette Szebb vagy angyeloknál szizek[nek szíze! (Peer-kódex 219. 1.) 10. §. Imádság-ok és hitvallások. A középkori istentiszteletben is érvényesülni kellett a lélek ama jogának, hogy Istenéhez szólhasson, örömét és panaszát elébe tárhassa. Ez a keresztyénségnek közös, mindenekre kiterjedő ajándéka. Bár nagy megszorításokkal, de azért mégis érvényesült a lelkek joga minálunk is. Sok természetes akadálya is volt, egészen a reformáczió idejéig. Könyvnyomtatás nem levén, kénytelenek voltak az imakönyveket másoltatni. A hívek nagy része az elhanyagolt iskolákban írni-olvasni nem tanult, ezért csak előimádkozás után sajátította el az imák szövegét. Hogy ilyen tanításra szükség volt és e betanult imák nélkül nem imádkoztak, azt napjaink szokásai is világosan bizonyítják. Mindenki fél Istenhez szólani, ha maga előtt bizonyos formulát nem talál. Ha ilyet nem tud, nem imádkozik. Vajmi kevés azoknak száma, a kik betanult imák nélkül, a lélek közvetlen őszinteségével könyörögnek az Isten előtt. Ez már érettebb hitéletre vall. A középkorban pedig ennek útját