Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

Előszó

ELŐSZÓ. Egyházi életünknek alig van olyan nevezetesebb mozzanata, melynél közéletünk szereplői közül valaki meg ne emlékeznék a protestántizmusnak nemzetünk és magyarságunk érdekében teljesített nagy szolgálatairól. Különösen sokszor emlegetik őseinknek szívós kitartását, bátor hitvallását, törhetetlen buzgóságát és hazaszeretetét. Ez utóbbi felől ma sem kételkedik senki, de a hitbuzgóság hanyatlását a mult század utolsó évei nemcsak szavakban hangoztatták, hanem kétségbevonhatatlan statisztikai adatokkal is igazolták. Kutatások indultak az okok felderítésére, melyeket becses felfedezések és hasznos eredmények követtek. Az érdeklődés engem is sarkalt. Orvosainknál úgy láttam, hogy ők a betegségek leküzdésében különös gondot fordítanak a vér tisztítására és a táplálkozás czélszerű rendjére. Az én kicsiny körömben, a letartóztatottak lelki gondozása körül is azt tapasztaltam, hogy a kor felületessége és romlottsága által megvesztegetett erkölcsi nézeteket csak egy egészen komoly, az élet minden ágára kiható keresztyén életfelfogás képes gyógyítani. A lélek minden működését ennek kell áthatni. Erre pedig rendszeres táplálkozás: az Isten igéjével való állandó