Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - II. szakasz: A római egyház magyar nyelvű kultuszelemei - 52. §. A római egyház istentisztelete a reformáczió korában

mediczinát és hogy a gyógyszer nagy adagja meg ne ártson, azt kicsinyeknek és nagyoknak, a „doktorok" előírása szerint, cseppekben méregesse ki. Hogy a tridenti zsinat végzései hol és mikor lettek kihirdetve, azt még most sem sikerült pontosan megállapítani. A mohácsi csatában elesett főpapok (Szalkay esztergomi érsek, Tomory kalocsai érsek, Perényi váradi, Paksi Balázs győri, Csaholi Ferencz csanádi, Palinaeus György boszniai és Moraens Fülöp pécsi püspökök) székhelyei sokáig üresek maradtak. Hoztak ugyan törvényeket az eretnekség ellen, de a kiknek ezt végrehajtani kellett volna, azok legnagyobbrészt protestánsok voltak. A protestantizmus hódítására jellemző Zigerius Imrének Flacius Mátyáshoz írott levele 1549-ből, a melyben azt írja Tolnáról : „A város népe két részre szakadt, egy része Krisztushoz, másik a pápához ragaszkodik . . . Voltak ugyan sok és komoly bonyodalmaink velük, de az Úr csodálatos módon oltalmazott meg tőlük a török nagyok ós kormányzók által, a kik kitünőleg látszanak kedvezni nekünk, valamint a kádi nevű ozmán jogtudósok is". Huszár Gál is azt írja Magyarországról 1557-ben: „A török a meghódított helyeken annyira kedvez az evangélium hű szolgáinak s oly becsülettel bánik velük (mi kétségtelenül Istentől van), hogy soha akadályt nem vet nekik . . . Sőt gyakran történik, hogy az ozmánok egyházi gyülekezeteinkbe, midőn a keresztyén néphez beszéd tartatik, seregesen jönnek". Ha a törökök érdeklődését ennyire kihívta a reformáczió, még inkább a súlyos megpróbáltatás alatt élő, Istenét szorongó szívvel kereső magyar népét. Mivel a római egyház a régi falak közé vonulásával a magyar liturgiának útját vágta, így ebből a korból egyáltalán nem is nyújthat főistentiszteletének köréből tárgyunkhoz anyagot. Az egyházi beszéd azonban, mint a kultusznak változás alá eső eleme, továbbra is figyelmünket igényli,úgyszintén a szentségek kiszolgáltatása, valamint a temetés körüli eljárás is, a melyeknek magyar elemeiről e századból emlékünk maradt. A többi mult korszakból ismertetett magyar nyelvű kultuszrészek vagy kivesztek, vagy pedig a reformáczió által újjá képeztettek, de a római egyházban való továbbfejlődésük meg-