Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 40. §. Az úrvacsora

Mint ide vonatkozó emléket, érdekesnek találom közölni a boroszlói könyvtárban Szegedi Gergely énekeskönyvéhez kötött, eddig még nem ismertetett kéziratból a Luther nyomán haladó Úrvacsora-osztásnak magyar „Sanctus"-át és a Zwinglivel is közös „Gloria"-ját, « Sanctus angelicus. Szentnek angalok meniorszagban isten teged diczernek. Szentnek földön minden nemzetségek tegedet mondnac. Szentnek föld es men}^ myndenkoron teged vr Isten dyczer, mert mynden allatoknac vag vra es istene. Tellies meniorszag es az szeles föld az te dyczősegeddel, kérünk teged hatalmas attia Isten leg kegelmes niomorodot kereztieneknek. Aldot leg christus keges szozolonc ky atyanac kebeleből le szallal szwz marianac meheben es megualtal szenth uerednec kedves arraval. Gloria. Duczeseg magassagban Istennek. Es ez felden bekesseg es io akarat embereknek diczerunk teged áldunk teged imádunk teged diczöitunk teged. Halakat adunk teneked az te nag duczésegedert. Wr Isten menniei kirali attia mindenható vr istennek egetlen eg fia Jesus Christus. Vr Istennek barania attia Istennek fia ki el wezed ez wilagnak bűnét irgalmaz minekünk, ki elvezed ez wilagnak bünet fogagad az mi keniergesunket, ki tilz attia istennek iobiara irgalmaz minekünk. Mert czak te magad vag szent te magad vag vr te magad felseges Jesus Christus az szent leleckel egemben atia istennek duczesegeben mind erecken erecke eelz uralkodol Amen.