Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 40. §. Az úrvacsora

9. Kiosztás (igemondással és gyülekezeti énekléssel összekötve). 10. Utolsó intés. 11. Hálaadó ima Miatyánkkal. 12. Áldás. • 13. Elbocsátó ének. Az ágostai evangélikusoknál eleitől végig, a reformátusoknál pedig a 3. ponttól végig volt használatban e rend több és kevesebb módosítással. Mutatványul egy úrvacsorai éneket is közlök, a mely himnusz czímen a legtöbb énekeskönyvben feltalálható : Úrvacsorai ének. Úrnak vég vacsorájára, és ö áldozatjára, keresztyén népek menjetek, hogy erős legyen hitetek. Már mi jutalmunk a Krisztus kinek halála foganatos ő szent Attyánál érdemes mindenkoron kellemetes. Kinek ő szentséges teste magos keresztfán epede, rózsa szinti szent vérével szabadíta bűneinkből. Tégedet kérünk Úr Isten ez üdvösségnek idején, te népedet oltalmazzad szent Lelkeddel bátorítsad. A verekedő angyaltól, és kegyetlen Pharaótól, Nálad nélkül mi elveszünk és semmi jót nem tehetünk, bűnben igen eláradtunk ördög miatt csalatkoztunk. veres tengert általmenvén oltalmaza kegyelmesen. Oh bizony méltó áldozat, ki által pokol töreték elveszett nép szabadula, örök életre indula. Bocsásd meg mi bűneinket engeszteljed szíveinket, hogy téged minden időben, dicsérhessünk dicsőségben. Dicsőség legyen Atyának és egyetlen egy Fiának ezeknek ajándékának a dicső szentháromságnak.