Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 40. §. Az úrvacsora

avagy magánlag meg nem gyóntattatott és fel nem oldoztatott ; a mikor sokan kérnek tanácsot és bizonyos esetek felől felvilágosítást, nyernek többen. Ha rossz erkölcsűek volnának, azokat tiltsák el a szent vendégségtől. A lelkipásztor is hívja fel a hatóságot a maga kötelességére, hogy ha valamely szentségtelen nem akar járulni az Úr asztalához, azt az első esetben intsék meg, azután ha nem engedelmeskedik, a gyülekezetben nyilvánosan feddjék meg és tekintsék úgy, mint kiközösítettet ; de ezt nem magángyűlöletből, hanem testvéri indulatból tegyék, „hogy mások is megféleineljenek. " Tudva van, hogy a magán-feloldozást a mi egyházainkban a lelkipásztorok templomi gyóntatásaért védelmezik. Azért az egyes bűnbánók és bűneiket megvallani kívánók járuljanak a lelkipásztorokhoz, vagy dékánokhoz, a kik őket készséggel hallgassák ki, bűneik felől kérdezzék meg, oktassák és ha szükségesnek fog látszani, elkövetett gonoszságukért dorgálják is meg. Azonban nem kell a lelkeket tőrbe ejteni s lelkiismeretet elrémíteni. Nem kell továbbá a hibákat a bűnök kötekedő és lehetetlen elszámlálásával megrögzetni. Mert nem akarjuk az öntudatot azzal a pápai avagy szerzetesi törvénynyel terhelni, a mely akár az összes, akár csak néhány bűnök elsorolását, mint szükséges dolgot követeli. Az egervölgyi hitvallás 1562-ben a bűnvallásnak két nemét állapítja meg : magánbűnvallást és nyilvánost. A nyilvános vallástételnél ismét különbséget tesz a szerint, a mint abban résztvesz az egész egyház, tehát mindenki, vagy pedig egyesek a kiközösítettek, a midőn az egyháztól nyilvános visszavételt kérnek, komoly bűnbánat és gonoszságaikról való vallástétel után, Istentől és az egyháztól bocsánatot kérve. A hitvallás a fülbegyónást elveti. A Reczés-féle kánonok 50. czikke kimondja, hogy a konfessziót megtartjuk a mi gyülekezetünkben keresztyéni módon, nem a rómaiak módjok szerint.