Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 4. §. A keresztyénség elterjedése Magyarországon

I. RÉSZ. A magyar liturgia története a reformáczió előtt. 4. §. A keresztyénség- elterjedése Magyarországon. A mikor őseink e hazában letelepedtek, itt nagyrészben keresztyén népeket találtak. Ezeket szolgákká tették és velük folyton érintkezésben állottak. Bár harczias csapataik a szomszéd országokat gyakran nyugtalanították, az öregek, az asszonyok és a gyermekek rendesen megmaradtak a törzsek által elfoglalt területeken. A harezosok kalandjaik alkalmával bővebben megismerkedhettek a keresztyénség nagy elterjedésével. Mindenütt ez a vallás vette őket körül, a mely felől itthon szolgáiktól is sok szépet hallhattak. A núg a harczi dicsőség tartott, a megalázott környezettel nem sokat törődtek. De az a rettenetes csapás, a mi 955-ben Ágostánál érte a magyart, elbizakodottságából magábaszállásra kényszerítette a nemzetet. A rablókalandokkal felhagytak. Szükségét érezték, hogy egy esetleges német támadás ellen most már védekezzenek és a határszéleket megerősítsék. „A sereg — mondja Kézai — lecsöndesedett s nem csapott be többé Németországba. Mert Francziaország és Németország, egymással egyesülve, egyértelműleg el valának határozva, mindhalálig ellentállani a magyaroknak. Azért ezek egészen Szent István koráig óvakodának bemenni Németországba, nehogy a nyugat egyesült népe rájok törjön." G-ejza fejedelem, a mint átvette az ország kormányát,