Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 38. §. Agendás könyveink

Az agenda előszava másodsorban az egységesítést emeli ki. Ebben nagy igazságuk volt, a történtek után nem is lehetett másképpen cselekedniük. Hanem az időnek szellemét nem értették, szemüket a Formula Concordiae-val bekötve, az addig békességben élt két protestáns testvéregyházat a legnagyobb egyenetlenségnek és veszedelemnek tették ki. A fertővidéki superintendentia kettéválását a keresztúri agenda fejezte be. A magyar előszó végén található imádság jellemzi a könyvet kibocsátó senioroknak a testvéregyházzal szemben tanúsított elfogultságát és gyűlöletét. Ez már valósággal Reczés János buzgóságának gyümölcse. Fabó András nagyon reávilágított az ő egyéniségére. Különösen Thesaurarius A magyar-dályai ev. ref. templom falfestményeiben előforduló virágok. Pál kőszegi papnak R. J.-hoz 1596 április 5-én írt levelét,

1 a mely arra enged következtetni, hogy az ő békételenségének legnagyobb részben hiúsága volt oka és rugója. Hosszú ideig piszkálta a talajt Beythe István lába alatt, mígnem elérkezett az idő, hogy a két ellenfél nyíltan álljon szembe egymással. Az erre kijelölt időben azonban Reczés János helyett Sculteti Severin, bártfai lelkész, ment a csatába 1591. június 2-án. Beythe visszavonult, a szakadás elkerülhetetlen volt. Mennyivel másképp végezhette volna keresztyén feladatát a XYI. századvégi protestáns egyház, ha egyesült erővel a közös ellenségre, az akkor már minden fegyverrel dolgozó jezsuitákra veti magát és az ország legnagyobb részben pro1 Akad. Ért. (1863—64.) 250. old.