Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 34. §. A ketekhizáció

15. Gyula fi János : Hárfák hárfája. Debreczen. 1599. Ismeretien. 16. Beythe István : Énekes könyv. Ismeretlen. 17. Kálmáncsehi Márton : Énekes könyv (antifónás). Ismeretlen. 18. (Cantiones funebrales) töredék. M. N. M. E nyomtatott énekeskönyvek mellett kéziratban is maradtak fenn gyűjtemények : 19. Batthyány-kódex 1541—63. Gyulafehérvár. Batthyányi kvtár. 20. Nagydobszai Graduai. XVI. század közepéről. Nagydobszai ref. egyház. 21. Felvinczi György Énekes könyve. Torda. 22. Sárospataki (Patay) Graduai. XVI. század vége (antifónás). Sp. ref. koll. 23. Csáthi Graduai XVI—XVII. sz. Sp. ref. koll. 24. Bod Péter Gradualja. 25. Thoroczkai Máté. Graduai. 34. §. A katekhizáezió. Az 1555-ben tartott erdődi második zsinat kimondja : Akarjuk, hogy a kátét is a mi egyházainkban a dékánok, avagy az egyházi szolgák mindenütt tanítsák, úgy mindazáltal, hogy a lelkész mindenütt ügyeljen fel, hogyan oktattatnak a tanulatlanok és hogy a megvizsgálandók vizsgáik és vallástételeik után tartsanak ugyanott a jelenlevőkkel imádságokat, a kátéfejtegetéssel foglalkozó és azt tanuló gyermekekért. Tizenegy év múlva a gönczi zsinat (1566) már tovább megy, a mikor elrendeli, hogy az apostoli hitvallást és úri imádságot kátészerűen kell magyarázni és nemcsak az úrnapi evangéliumokat kell mindig tartani, hanem egész könyveket felvenni, vagy a prófétákból, vagy az apostolokból és minden nap, avagy legalább a három szokott napon hetenkint tanítani vagy prédikálni.