Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 28. §. A prédikáczió

és intés adják a sorrendet. De a textus több helyen a summa és felosztás között foglal helyet. A dogmatikus beszédek egynémelyikénél pedig az intés megelőzte az összefoglalást. Az evangéliumok szakaszos magyarázata sok esetben az egyszerű homilia készítését segítette elő, a mi ügyes kézben gyakran hatásosabb lehet, mint a fő- és altételekbe osztott rendszeres beszéd. 4. A prédiTcáczió anyaga. A Szentírást a Szentírással kell magyarázni ; ez volt a XVI. század egyik főelve. így hát a prédikáczió anyagát is első sorban a Szentírás szolgáltatta. A zsinatok ajánlották ezenkívül a régi és az ujabb doktorok hasznos könyveit. Origenest, Tertulliánt és különösen Ágostont nagyon gyakran is idézik szónokaink. Anyagot szolgáltatott a természet, a történet és a mindennapi életnek különböző viszonyai, kisebb-nagyobb örömei vagy bajai. Bornemiszánál pl. ott találjuk, mikor a haragról szól. egyik beszédében ezt az alkalmazást : „így most is sok mérgesek, kik fogukat szokták csikorgatni haragjukban, török kezébe adatnak és ott a sok kín között fittyet hánynak reá, mint Török Bálintról mondják: hogy ugyan kopogott, mint egy hal, vagy medve, oroszlán, mikor csúfolták az törökök, és azonban meg is verték. Ki az Istennek csuda ítéletéből lett, mert ő is igen kegyetlen volt a keresztyén vért ön kezével levágván, törökhöz való hívséget mutatván. így sok jeles vitézek csoda keményen kínoztatnak, azért, hogy ők is kegyetlenek voltak, verekettek, nyúztak, foztogattak. " Morális oktatásainál néha egészen közelből veszi az élet által szolgáltatott példákat, hogy azokhoz fűzze tanácsait : „Nézd el egy kis dolgon két baba, két menyecske, leány, gyermec, két tiszttartó, szomszéd ur elkezdik a feddődést, és végét nem érnék a sok választételnek, szitoknak, lia őket meg nem szólítanák. Azért a bölcsek szép módokat rendeltek. Hogy midőn valaki megharagszik, az míg húszat vagy negyvent nem