Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 26. §. A textus

niazza az időhöz, hallgatói míveltségéhez és életéhez : azonban a bizonyságtételeket az írásból épen s nem megcsonkítottan válogatva ki (a lelkész). Első rendben a Pál apostol, Péter, János írásait s leveleit hirdetjük a gyülekezetben, mert ezek a többiek felett hasznos okmányai az egyháznak és ezekben az egész tudomány alapja világosan elő van adva. Ezsaiásnak egész írását vagy a többi próféták és evangélisták írásait előadjuk, és úgy, rendiben tanítjuk. A debreczeni nagyobb czikkek (1567) elrendelik, hogy egyedül csak a szentírást, azaz a próféták és apostolok írásait kell az egyházban magyarázni : nem pedig az apokrifusokat, minők a Sirák, Bölcsesség, Tóbiás könyvei 2. Pét. 3., úgy az írásmagyarázat ne legyen magán, kinek hogy tetszik avagy látszik, hanem az írás magyarázza meg az írást, a megelőzők a következőkkel hasonlittassanak egybe a szövegben. Az igazhitű atyák, a hasznos és józan magyarázatok használtassanak fel. Mindegyiken meglátszik Mélius keze. Az előtte szokásban volt postilla-rendszertől ő szabadította fel a szószéket. Előtte a római egyház által előírt napi lekcziókat vagy a lutheri reformáczió által kiválasztott „ szász-wittenbergi perikopák"-at magyarázták. E szabadság nem jelentette azt, hogy most már ezzel teljesen fölhagytak, sőt maga a reformáczió terjesztésének érdeke kívánta, hogy ezeknek a római egyházban szokásos helytelen értelmezése helyett világos magyarázatukat adják. A nagy szabadsággal választott textusok könnyen arra vezethették volna a hallgatóságot, hogy az oly számos éven keresztül hallott bibliai részek helyett, most, a mikor egészen újakat hallanak, nem a keresztyénség megtisztítása, hanem egy egészen új vallás áll előttük. Ezért elődeink bölcs mérséklete a reformátusoknál váltogatva használta az ót és újat, az ágostaiáknál pedig vagy a lutherit vagy a rómait tartotta meg. Itt közlöm Bornemiszának egy évi beszéd-tárgyait, a melyeknél a textus-választásban némi szabadságot követ : Advent 1. Máté XXI. Az Úr Krisztus eljöveteléről. (I.) Advent 2. Lukács XXI. Az Úr Krisztus eljöveteléről. (II.)«