Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)
II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 25.§. Az istentisztelet berendezése
istentiszteleten kívüli szertartások rendjét állapítja meg-. Károli Péter: ..Boni Pastoris optimns vivendi agendique modus" czímű könyvének Szabó Károlynál semmi nyomát sem találtam. Egyéb katalogusok sem vezettek reá, Beythe agendáját Fabó András ismertette 1 Beythe István életrajza czímű könyvében, de ide vonatkozó adatot nem nyújthatott, mert ez is csak a sakramentomok és más szertartások rendjét állapítja meg. Huszár Gál énekes könyvének egyetlen ép példányát, a melynek végében állítólag liturgiális útmutatást is találhatni, szintén nélkülöznöm kellett. A „Magyar Könyvszemle" 2 szerint ez 1573-ban jelent meg. Tizenhat esztendő telt hát el azóta, hogy Huszár Gál, mint óvári lelkész, írt Bullingernek 1557-ben, a ki akkor tigurumi (Zürich) lelkész volt, hogy az odavaló egyház liturgiáját küldené meg. Levelére 1559-ben Lavater zürichi lelkésznek „De ritibus et institutis ecclesiae tigurinae" czímű munkája érkezett feleletül. Ha tehát Huszár Gál énekeskönyve valamit ez irányban csakugyan tartalmaz, az bizonyosan a tigurumi rendtartás jellegét viseli magán. Már az maga is figyelemreméltó, hogy e tekintetben ide fordult útmutatásokért. Istentiszteletünk egyszerűbb rendjének csak egy emlékét találjuk tehát Bornemisza Péter könyveiben. Ez képezi a XVI. századbeli magyar liturgiának második típusát. Berendezése egészen egyszerű, de lélektanilag teljesen indokolt. A lelkész a gyülekezet vezetője marad az egész istentisztelet alatt. Legelső sorban kijelenti az elmélkedés tárgyát, ő rendelkezik az éneklés felől teljes szabadsággal. Feltűnő az, hogy a beszéd előtti imádság minden egyes alkalommal egy és ugyanaz marad. A beszéd rendszeresen tagolt ; a végén pedig kérdések vannak, a melyekre a gyülekezetnek felelnie kell, mígnem az egészet imádság Miatyánkkal és ének zárja be. A gyülekezet minden egyes alkalommal vallást tett Bornemisza liturgiája szerint, csakhogy e vallástétel inkább' csak a hitbeli ismeretekben, mint a hit1 Akad. Ért. 1868-64, 210—244. és különlenyomat. 2 1881. évf. 246-47. old.
