Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

II. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió századában 1526–1600 - I. szakasz: A protestáns egyházak szertartásai - 24. §. Az istentiszteletre vonatkozó zsinati intézkedések

24. §. Az istentiszteletre vonatkozó zsinati intézkedések. Az 1545-ben tartott első erdödi zsinaton összejött lelkipásztorok a keresztyén szabadságról szólván, a VIII. czikkben a keresztyén szabadság negyedik fokául vallják : Mi minden emberi hagyományoktól, szertartásoktól és a püspökök rendeleteitől, melyeket a lelkek lenyügözésére mint szükséges isteni szolgálatokat követelnek, szabadok vagyunk. Egyébiránt a jórend kedvéért kegyesen megtarthatók azon szertartások, a melyek valóban közvetlenül megkívántatnak ; -— minők a szükséges isteni tiszteletek, — a melyekről mi azt tartjuk, hogy azok keresztyén szabadsággal megtartandók. A beregszászi zsinat 1552-ben az oltárok felett folytatott vita után elhatározta, hogy a mely helyen már a reformáczió napról-napra való gyarapodása folytán az oltárok lebontattak és a templomokból kivettettek, nem kell azokat többé visszaállitani ; a hol pedig még megvannak, használhatják azokat a lelkészek, ha a hallgatók makacsul kívánják azok megtartását, csakhogy sértetlenül megtartsák az Ürvacsoráról való tisztább tant. Az Óváriban, 1554-ben tartott zsinat szerint, az oltárok lerontása a törvényhatóságok kötelessége (4. p.) ; teendőjükbe nem avatkozik. Az egyházba eddig bevett ünnepeket (8. p.) meg kell tartani, hogy taníttassék a nép az Isten akaratára. Elhatároztatott az is (9. p.), hogy szuperintendenseket és espereseket kell tenni a tudományban és a szertartásokban való egyetértés és a tisztességes fegyelem végett. A második erdödi zsinat 1555-ben a szertartásokról szóló XV. czikkében rendeli, hogy ügyelni kell arra is, hogy az egyházban sem a könyörgésekbe, sem a himnuszokba, sem a felolvasásokba (lectione) sem a prózákba be ne vétessék semmi, a mi a kanonikus könyvekben és bevett szerzőknél megírva nem találtatik, s hogy azon külszertartások, melyek a kegyességre, rendre és az egyház nyugalmára hatással vannak, megtartassanak ; és hogy míg a templomokban az egyházi szertartások folynak, addig házi vagy világi dolgokat sem maguk ne végezzenek, sem pedig házaiknál végeztetni ne engedjenek, hogy így együtt énekelvén, dicsőíttessék folytonos dicséretekkel az Isten.