Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 22. §. A reformáczió előtti ker. instentisztelet hatása

ról, mint a nyilvános ker. istentisztelet harmonikus rendjéről nem szólhatunk, de nyelvünk hódító kísérlete még sem maradt eredmény nélkül. Természetes, hogy a felhozott példákból és mutatványokból általanosítanuk nem szabad. Ezek inkább csak tünemények voltak, a melyek az egyházi hatalom fegyverei előtt vagy összetörtek, vagy meghajolva menthették csak meg életüket, Reánk nézve azonban a magyar liturgia kialakulásainak vizsgálatánál nagy fontossággal bírnak, mert részben ezek szolgáltak mintául, részben pedig megszokás köttötte sokáig a lelkeket egyik vagy másik régismert kultuszelemhez, melyek aztán a protestáns istentiszteletben is még hosszú ideig fenmaradtak. A két sákramentum kiszolgáltatásánál a szertartás majdnem minden ízében kimutathatjuk a kapcsolatot a hitújítás és a középkori római keresztyénség között. A középkori istentisztelet főjelleme a minden téren uralkodó közvetítés. Az Istenhez csak a szentek közbenjárásával fordulnak. A szentírást csak a doktorok szemüvegén keresztül nézik. A keresztyénség életerőinek hatását a legendákon át keresgetik és éreztetik. A papi rend és a miseáldozat egészen érthetően irányította és vezette ezt a fejlődést — ha ugyan ezt vezetésnek és fejlődésnek nevezhetjük, — mert mind a kettő magában is közvetítést képez. Az egyház egységéért és a hit tisztaságáért követelt latin nyelvről nagyon jól tudták az áldozárok, hogy ez a nép előtt teljesen ismeretlen és minden, a mit beszél vagy cselekszik, meg nein értett marad. Ezért hát nem is találunk az istentiszteletek tartása körül nagyobb buzgóságot. Kényszer volt ez a papokra nézve éppen úgy, mint arra a szegény népre, a melyiknek büntetés terhe alatt végighallgatnia kellett. Puszta czeremoniává vált a pap előtt, a nép igen nagy része pedig mit sem törődött vele. Az istentisztelet mélyebb erkölcsi hatását ilyen körülmények között hiába keressük. Ez magyarázza meg, hogy a reformátori törekvések Magyarországon már a XV. században igen kedvező fogadtatásra találnak. Az egyes legendák beszélnek ugyan a prédikáczióknak nagyszerű hatásáról, mint pl. Gellért püspök csanádi beszédeinek komoly, megható voltáról, de ezek prédikácziók voltak, és tegyük hozzá, nagyon ritkák voltak. Épen az,