Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 20. §. A magyar keresztyénség ünnepi a reformáczió előtt

20. §. A magyar keresztyénség- ünnepei a reformáczió előtt. A középkorban nagyon megszaporodott a keresztyénség ünnepeinek száma. Az első keresztyének ama jó szokása, hogy a Jézus Krisztus életének nevezetesebb mozzanatai számára ünnepet szenteltek, lassankint a keresztyén egyház vértanúinak, az apostoloknak és a szenteknek tiszteletére rendelt napokkal annyira kiforgattatott eredeti egyszerűségéből, hogy a XVI. század elején Máriának 7, más embernek vagy embereknek pedig 34 nap rendeltetett ünnepképpen. Jézus életére vonatkozott 9, dogmatikus jelentőségű 2, a keresztre vonatkozott 2. Volt tehát a keresztyén egyháznak a vasárnapokon kívül 56 ünnepe. A liturgiának tekintetbe kellett venni az ünnep tárgyát, a liturgikus időt. Ezek mind befolyással voltak az egyes napok istentiszteletére. A bámulatos renddel szervezett nyugoti egyházban nem sok gondot okozott ezeknek vezetése, mert az egyes napokra vonatkozó betoldások a gyorskezű szerzetesek tolla alatt hamarosan lemásoltattak. Kódexeinkben, a mikor lépten-nyomon a szentek életével és legendáival találkozunk, a liturgiái szükség által támasztott szertartási elemeket ismerjük fel bennük, a melyeknek az egyház által megállapított időben, az illető szentnek ünnepén kellett a templomi közönség elé terjesztetni. Innen van, hogy a legnagyobb részük a breviáriumra vezethető vissza. Kétségtelen, hogy a keresztyén hit is olyan, mint a bő forrás, hogyha mennél többet merik, annál tisztább vizet ád. De az is bizonyos, hogy nincs olyan forrás, a melynek vize tisztátalan edényben zavaros ne lenne. Jók az ünnepek a vallásos buzgóság felkeltésére, a mindennapi élet felfrissítésére, az Úrban való békés pihenésre. De a mikor az ür által rendelt T-ik nap helyett minden negyediket elvonjuk rendeltetésétől, ez már veszedelmes lépés. Tisztelettel lehetünk szentéletű keresztyén testvéreink iránt, de ha költött csodáikat és színezett legendáikat viszszük az Isten imádásának helyére, elferdítjük Istennek lélekben és igazságban való tiszteletét.