Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 16. §. A passiók és siralmak

Gyönyörűséges rózsa M. Erősségnek tornya M. Aranyos ház M. Napnál fényességesb M. Istennek szállása M. Lelkieknek királyné asszonya M. Három Agnus, Kyrie, Miatyánk, Ave Maria után : Yersus : A szülés után szűz Mária szeplőtelen maradál, Istennek szülője esedezzél miérettünk. Yersus : Idvezítsed uram Isten a te szolgáidat és szolgáló leányidat Én istenem te benned bízókat. Imádság. Oltalmazzad uram te szolgáidat és szolgáló leányidat békeségnek oltalmi alatt. És a boldogságos szűz Máriának segedelmében bízókat. Minden ellenségtől és a mirigy haláltól bátorakká tegyed. Másod imádság. Mindenható örök isten, szomorúknak vigassága, munkálkodóknak erőssége ! Jussanak tehozzád mindennemű háborúságokból kajátóknak imádsági, hogy mindenek az ő szükségekben örüljék a te irgalmasságodnak jelen voltát és minden hív állatoknak lelkök Istennek irgalmasságának miatta békességben nyugodjanak Krisztusnak mi urunknak miatta ámen. 16. §. A passiók és siralmak. A keresztyénségben mindig különös ünnepélyesség vette körül a nagyhetet. Krisztus kínszenvedése, váltsága és feltámadása az apostoli kortól kezdve mindvégig a keresztyén tanítások központját képezte. A Jézus szenvedésének történetét ilyenkor a templomokban szokták olvastatni. Nagyobb egyházakban jól szervezett karok énekelték az evangéliumok megfelelő helyeit. Kisebb egyházakban pedig csak egyszerűen Sörös B. : A Magyar Liturgia Története. i