Margócsy József: Az evangyelmi keresztyén-vallás főbb vonásokban s egyház-történelmi keretben. Konfirmandusok tankönyve. 2. kiad. Losonc 1904.

12 keresnek vala alkalmat stb. (Olvasandó és magyarázandó Máté evangyeliomának XXV., XXVI., XXVII-ik fejezete.) Húsvét ünnepe, vagyis feltámadása után 40 napon át tanítványaival lévén, ezen idő alatt oktatta őket apostoli hivatásukhoz még hiányzó legfőbb ismeretekre. Ezen oktatás közben gyakran szólt nekik végbúcsújáról, mely csakhamar bekövetkezett, mert felhők által menybe viteték, a minek emlékére ünnepeltetik az úgynevezett Áldozó csütörtök. Ez ünneptől 10-ik vagyis húsvéttól számítva 50-ik napon, a pünköst ünnepen, midőn a tanítványok Jeruzsálemben a zsidóktól való fé'tökben egy házban egybegyülekezve valának, megszállta őket a szentlélek (szellem), mely bátorságra lelkesítvén, Péter a pünkösdi ünnep alkalmából Jeruzsálemben összesereglett s őket körülvett sokaságnak prédikálni kezdett, oly hatással s eredménynyel, hogy akkor rögtön 3000-en keresztelkedtek meg Krisztus iránti hűségre. E 3000-en Jeruzsálem különböző vidékeire haza térvén, saját körükben apostolokként hirdették és terjesztették Krisztus tudományát. Ha valamiben felakadtak, ez esetben az apostolokhoz fordultak, akik aztán vagy személyesen jelentek meg közöttük vagy pedig leveleket írtak hozzájuk. Az új testamentom oktató könyveit az apostoloknak éppen ezen levelei képezik. Intézve voltak vagy egyes gyülekezetekhez, vagy egyes nevezetesebb egyénekhez s általuk vagy hitbeli kérdésekre válasz, vagy egyházigazgatási és szervezési ügyben tanács és utasítás nyujtatik. A levelek tartalma az egyes részek (fejezetek) elején van feltüntetve. Mindeniknek jellemző vonása, Krisztus nevének, személyének és érdemeinek dicsőítése s magasztalása. E levelek alapján lett alkotva az apostoli hitforma, vagyis az úgynevezett Hiszek-egy . Az apostolok eleinte többnyire maguk alapították és szervezték az egyházakat, azokban egész családokat keresztelve és tanítva ; majd presbytereket, püspököket, diakonokat és diakonistákat állítva. Később, midőn már oly sok helyen