Raffay Sándor: A hellenismus és a philonismus kosmogoniája. Budapest 1900.

I. Fejezet

5 A HELLENISMUS ÉS A PHILONISMUS K0SM0G0NIÁJA. ezen csodálkoznunk, már csak azért sem, mert a lét alapját magáénak tudó és valló theologia, s a lét összes kérdéseit feltevő és megoldani törekvő philosophia kölcsönhatása elkerülhetetlen, sőt egyenesen szükségszerű. Hiszen tudjuk, hogy a csődbe jutott pogány vallást is az annak romjain nagygyá épült pogány philosophia eredményekben gazdag, szépségekben bámulatos, hatásában örök szellemvilága váltotta fel és egy ideig helyettesítette, de csak azért, hogy társulva egy új szellemvilággal, erősítője legyen annak a szűk körre szorított monotheismusnak, a melynek hivatása volt, hogy alapul szolgáljon a hit egész világot magában foglaló amaz erős várának, a mely menedéket, biztosságot, megnyugvást és boldogságot adjon az egész erre sóvárgó emberiségnek. Hogy a hellén szellem minden népet meghódított, annak maga e szellem fölénye elegendő magyarázatául szolgálhat, mert hiszen hatalmát valami hasonlóval egy nép sem volt képes ellen súlyozni. Egyedül Izrael népe volt az, a mely, a maga monotheistikus világnézetében a lét kérdéseit tisztázni szintén mindenkor feladatának tekintette, s a hellén kultura mellé szintén valami nagyot, valami magasztosai állíthatott. A hellén szellem eredményeinek megismerése míg egyrészt, látva, hogy nemcsak az ők, a kiválasztott népnek, a kijelentés birtokosainak kezében vannak a világos látás kulcsai, megdöbbentette őket, másrészt arra ösztönözte, hogy a pogány philosophia ragyogóan szép eredményeit a saját vallásos felfogásuk és világnézetűk keretébe gondos körültekintéssel beilleszszék. S ez a munkálkodás a héber theologia alakulására igen nagy befolyással volt. E hatás elől a zsidóság annál kevésbé volt képes ezúttal elzárkózni, mert Nagy Sándor halála után (328 jún. Kr. e.) bekövetkezett birodalomosztó és szerző harczokat befejező ipsusi döntő ütközet (301 Kr. e.) után Izráel népe a görög szellem és műveltség lelkes barátja, I. Ptolomeus Lagi

1 uralma alá került, a kinek még utódai is a görög eredetet soha meg nem tagadva, 1 320 —284 Kr. e. Lagus macedóniai főember fia. a kit a rhodusiak azért, hogy városukat 304-ben az ellenségtől felmentette, a Szabadító, Soter melléknévvel tüntették ki s a történelem is, hogy a többi Ptolemeustól megkülönböztesse, sokszor említi e néven.