Raffay Sándor: A hellenismus és a philonismus kosmogoniája. Budapest 1900.

VII. Fejezet

48 A HELLENISMUS ÉS A PHILONISMUS K0SM0G0NIÁJA. Ezért maradhatott Philo hivő zsidó és lehetett mégis okoskodó bölcsész. Ezért találjuk fel rendszerében a merev pantheismust és végletekig menő deismust. Az ő kosmogoniája tanúja és képe annak a valláskeveredésnek, a mely Jézus korában az egész önmagával meghasonlott világon, de különösen az ó-világ szellemi erőinek otthonában, Alexandriában végbe ment. Philo fogékony szelleme, érzékeny lelke, finom megfigyelése, mint óriási gyűjtőlencse egyesitette magában mind azokat a sugarakat, melyek kora műveltségének minden jelentős tényezőjéből szerteáradtak s azokat mind feldolgozva és értékesítve örökül hagyta a késő utókornak. A pantheistikus és monotheistikus világnézet ölelkezését sehol sem láthatjuk oly tisztán, mint nála, a rendszerek ellentéteinek kiegyenlítése sohasem talált oly buzgó, lelkes munkásra, mint ő volt, a kit már csak azért is méltó hála illet, hogy kora egész szellemi világára az ö munkássága révén derül csak tiszta fény. í* SVAN3ÊUKUS *