Raffay Sándor: A hellenismus és a philonismus kosmogoniája. Budapest 1900.

VII. Fejezet

44 A HELLENISMUS ÉS A PHILONISMUS K0SM0G0NIÁJA. A világ alkotásában azonban a bölcseség csak közvetve vesz részt, a mennyiben az isteni logos bölcseség nélkül nem lehet. Ép oly kevéssé választható ez el töle, mint a hatalom, a képesség, mely által alkot, mert hasztalan a szándék, hiába a bölcs tervezet, ha nincs képesség a kivitelre is. Ezekben aztán már a logos is vett fel tulajdonságokat. A hatalom az Isten fogalmában öröktől megvan s két oldala van : alkotó és kormányzó hatalom, a mely két erő az Istennel mintegy háromságot alkot ... „A legfőbb létezőnek két hatóereje van : az alkotó (TCO»)TLX7] DÚOAFUC) és a kormányzó erő (ßaoiXr/.Tj dóoajj-uc). Az alkotó erő, mely szerint alapja vettetett, teremtetett és rendeztetett a mindenség (ró íiátv) Istennek (íteóc) neveztetik ; a kormányzó erő, mely a teremtettséget kormányozza, xóp'.oc-nak mondatik.

1 Miként látjuk, így már az isteni személy egysége megbomlik. A mit elsőbb megközelíthetetlennek és elgondolatlannak és így megismerhetlennek tartott, a miben a tulajdonságoknak nemcsak felvételét, hanem még csak az elgondolását is bűnnek minősítette, most ime maga nevezi a háromságnak, a mikor Genesis 18, 6-hoz írott magyarázatában azt mondja: tpirtàç yavraaiaç Ivîip-fàÇsTO ó deóc.

2 Az utóbbi hely meggyőz arról is, hogy Philo az isteneszme egységét és osztatlanságát még e kijelentések daczára is meg akarja őrizni, a mennyiben e két tulajdonság az egyedül létezőnek, a ó ov-nak csak két oldalán székel, de lényegében megoszlást nem létesít, mert e tulajdonok csak mintegy a központ kivetett árnyékai.

8 De e tekintetben az egymással teljesen összeolvadó nézeteket Philo theologiájában nem lehet határozottan elkülöníteni, mert nemcsak a világ létezését, hanem a benne működő isteni erőket is majd a világot alkotó logos, majd még a logost is létesítő ö-sóc tulajdonságainak tekinti. Altalán Isten 1 IV. 206. 1. De vita Moyses III. 8. § M. 150. P. 669. V. ö. IV. 29. De Abrahamo 24 §. M. 19 P. 367. 2 I 244. De sacrif. Ab. et Cain 15. §. M. 173. P. 139. V. ö. TPITTYJV œavTaoiav évoç 6TCOXSI|J.SVOO xaxáXa[j.pávet etc. IV. 28. De Abrahamo 24. §. M. 18 P. 367. Bővebben 1. Dähne i. m. I. 226—235. Herzog i m. AI. 590. 3 ôoàv ÁTTCTUFACOFIÉVOOV ÀÏCO TOUTOU GX'.ùtv. IV. 28. De Abr. 24. §. P. 367. M. 18.