Raffay Sándor: A hellenismus és a philonismus kosmogoniája. Budapest 1900.
VI. Fejezet
A HELLENISMUS ÉS A PHYLONISMUS KOSMOGONlijA. 37 a kivitel ; az a minta, ez a párjázás. Hogyan gondolja ezt Philo, beszélje el ö maga : „Mivelhogy eleve tudta az Isten, mint Isten, hogy szép képmás (|j.íp,7]p.a) szép minta (ítapaSeVflJ-a) nélkül nem létesülhet, sem semmiféle érzékelhető, a mi nincs valami eredeti és szellemi ideáról párjázva, nem lehet kifogástalan : a mikor ennek a látható világnak alkotását elhatározta, a szellemit előre megalkotta, hogy a testetlen és isteni mintát felhasználva, ezt a testi világot, mint a régebbinek újabb mását, ugyanazon nemeket, a melyek abban szellemiek, érzékiekké tevén, megalkossa. De nem szabad azt mondani, sőt gondolni sem, hogy az ideákból való világ valamely helyen létezik ; de ha valami közhasználatú képet követünk, el tudjuk majd képzelni. Ha valami korlátlan hatalmú király, vagy vezér dicsvágya folytán s ezzel együtt, hogy nemes gondolkodását, szerénységét ékesen ragyogtassa, valami város épül, akkor képzett építész megy oda és megszemlélve a hely fekvését és természetét (sfwpaoía), meghányja-veti magában ({hafpáccet) a készítendő városnak csaknem minden részét, a templomokat, a gyakorló tereket, a törvényszékeket, a piaczokat, a kikötőket, a hajóházakat, az utczákat, a falak elrendezését s a nyivános és magánházak és épületek telkeit. Aztán, a mint lelkébe minden egyes helyet mintegy viaszanyagba felvett, megalkotja az eszményi várost (voTjTYjv jtb\iv). A képeket a folytonos emlékezés fentartja, jellemző vonásaikat mind erösebben bevési s mint jó mester, a mikor kővel és fával kezd építeni, ezt az előképet tartja szem előtt, hogy a testiek a testetlen ideákhoz mindenben hasonlatosak legyenek. Hasonlókép kell az Istenről is vélekednünk, a ki e szerint, a mikor a nagy város teremtését elgondolta, előbb mintáját gondolta ki, a melyből az eszményi világot összeállította, majd az érzékit készítette el, a mihez amaz mintául szolgált." 1 Ezekben a teremtésnek, a mi a xoa[j.oç VOY] •zbç szempontjából nem egyéb mint másolás, a ÖXY] szempontjából pedig a meglévő anyagnak bizonyos terv szerint való elrendezése, világos képét megadván, az a kérdés merül fel, hogy milyen az a mintául szolgáló eredeti, tökéletes világ, a melynek képére az érzéki világ alkottatott, a mivel a mindenség létesülésének harmadik és ránk nézve legérdekesebb pontjához a -íh oîj kérdéséhez jutotunk el. 1 I. 7—8. De opif. mundi. 4. §. M. 4. P. 4.
