Raffay Sándor: A hellenismus és a philonismus kosmogoniája. Budapest 1900.

VI. Fejezet

34 A HELLENISMUS ÉS A PHILONISMUS K0SM0G0NIÁJA. VI. Az Isten által teremtett és fenntartott világ részeiben és egészében folytonosan változik, a mi már maga is önálló léte ellen bizonyít. De van egy, a mi minden változás daczára is mindig megmarad annak, a mi volt, t. i. a változások anyaga, tárgya, színhelye, maga az anyag (uXyj, íj toô Jravtèç oóaía). Az anyagnak ez a maradandósága készt annak közelebbi megfigyelésére. A dualismus itt teljes merevségében lép elénk.

1 Ugyanis a világképzés kérdésében a megformált világnak anyaga (rSXvj) és az abból világot formáló, alkotó (îco'.TjTKJç, §7)(J.ioop7Qç) az a két fötényező, a melyek egyike vagy másika nélkül soha semmi létre nem jöhetett volna. Az anyag maga ép oly kevéssé alakulhatott volna világgá, mint a mily kevéssé lett volna képes maga az Isten is anyag nélkül világot formálni. Ebben a gondolatban már nemcsak a platonismus kettős világa,

3 hanem az Aristoteles-féle prima matéria 3 tana is érvényesül, szemben a biblia kijelentésével, mely szerint az Isten semmiből teremtette a világot. Philo világosan és határozottan kijelenti, hogy ez a tan meg nem állhat, mert a semmiből soha semmi sem lesz.

4 A világ anyaga tehát, vagyis az 08 nem a semmi, hanem az ösanyag, a őXrj. Ez az ösanyag szintén öröktől fogva létezett, azért is az „Istennek a világ előtt való elsőbbsége igazában nem időbeli, hanem csakis logikai, a milyen az oké a következmény előtt".

5 így aztán Philo rendszere teljességgel zavarossá és nézetei ellenmondásokká válnak, mert hisz a tulajdonságokkal is felruházott Isten mellett most már még más létező is van, az örök anyag, a mely is ép azért ellentéte Istennek s mint ilyen képez egy külön világot. Ez a világ elvileg öröktől fogva megvolt, mert az anyaggal volt adva, csakhogy 1 1. Daehne I. 170. 2 1. Zeller II. 623 s köv., IV. 2. s köv. 3 1. Zeller III. 300; s köv., 427 stb. 4 Ix to3 jiY] ovToc oüSév Y'vsTai, oí>o' eïç tö fj.7] Sv tcd-zípsTai. VI. 3. De incorr. mundi 2. §. M. 408. P. 939. 5 Franke 114.