Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

— 127 Krisztusért nemcsak testünket a veszélynek kitenni, hanem magát az életet is készek vagyunk letenni. Ti azonban, kik még a kikötőkben maradandótok, imádkozzatok és könyörgéseitekben ajánljatok minket az UK Istennek! Mi hasonlóul cselekeszünk. Legyen meg az UR akaratja! A mint az URnak tetszik, úgy legyen! Isten veletek!« — Eltemettetett Mazári 1675. Augusztus hó végén Syracusában. — Dán. 12, 12—13. versei.

Fia Kristóf következő czimti könyvet adott ki atyja vértanúi életéről: »Vadé Daniel, si ve: pretiosa mors Martyris hungarici Danielis Mazarii Mystagogi Tamásfalvaiensis in Comitatu Neograd. Syracusis in Triremibus anno 1675. extincti, Epice- diis celebrata et a filio publicata. Wittembergae 1676.« 4° 12 levél.

376. Megyeri János, palotai református lelki- pásztor.

377. Megyeski György, lírabóczi lelkész.

378. Melekrius János, quintofori lelkipásztor.

379. Men sátor is István, korossi ágostai hitvallású lelkipásztor. — Ez 1667-től fogva szent- miklósi diakónus volt egészen 1672-ig, mely évben már az alsó-kubini egyház lelkészéül tűnik fel, honnan azonban Sporck, ki teljes vallásszabadságot esküdött a magyaroknak, csak a katonákat fogadják be, — Hieronymiades Izsák diakónussal együtt nemsokára kivettette, s helyébe Pongrácz Mártont helyezte be plebánusnak. — Midőn 1674. Márczius 5-re megidéztetett Pozsonyba, s ott meg is jelent; kezdetben az állbatatosok sorában állott, miért is April 4-én fő- és jószágvesztésre Ítéltetvén, elvitetett Sárvárra, hol fogsági a vettetett, innen 9 hónapi sanyargattatás után elhurczoltatott Bukkariba, egy Horvátországi tengerparti várba, hol szinte súlyos