Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

- 214 —

660. b) Újvári János, mező-őrsi református lelkipásztor, Győr vármegyében, a pápai egyházkerületben. Született 1634-ben. Tanult Debreczenben 1650-ben. Mint mező-őrsi lelkész megidéztetett a pozsonyi vértörvény szék elé 1674. márczius 5-re, hol megjelenvén, miután a téritvények aláírását nem teljesítette, ápril 4-én fő- és jószágvesztésre Ítéltetett s Pozsonyból elvitetett Leopoldvárra, hol szigorú kemény fogságra vettetett, melyben egy éven át sok kin ózta tást szenvedvén, végre 1675. márczius 18-án onnan elvitetvén, sőt a hazából is kiburezoltatván, részint hajón szállíttatott, részint mint barom, gyalog hajtatott Nápolyba és ott május 8-án 50 darab aranyon eladatott a gályákra, holtigtartó rabszolgaságra. Itt egyéb sanyalóságok mellett az a veszedelem is érte, hogy a kötélgyártó-eszköz nehéz sebet ejtett fején. Elvégre, sok 'nyomorúságok után, Szicziliába a spanyol, király segedelmére küldött holland hajóhad tengernagya, a dicső emlékű Ruvter Adorján Mihály által megszabadittatván. többi szabaddá lett társaival együtt elment a helvétákhoz Zürichbe, hol Gessner Jakab János házában szállásolt, s ugyanitt emléksorokat irt Lava tér János bolesészettanár felhívására 1676. július 15-én, jeligékul tűzvén azok felibe Koloss. 1., 24. versét. Visszatérvén később a hazába, ismét Mező-Őrsön folytatta lelkészi hivatalát, a mi onnan kitetszik, hogy Csúzi Cseh Jakab az ő »Egynéhány Elmélkedés«-eit, melyek 1682-ben Debreczenben jelentek meg. neki. mint »mező-őrsi prédikátornak« ajánlotta. 1694-től 1698-ig, vagy még tovább is tápi lelkész volt Újvári János, mint ugyancsak Csúzi bizonyítja. — Tatai János 1698. márczius 8-án. Mocsara rendeltetett lelkészül. Nősülési szándékból elment • Pálmándra, hol Kocsi Csergő Bálint lelkésznek, mint gyámnak felügyelete s gon-