Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

- 203

rakott gályákra, 50 darab aranyon, holtig tartó rabságra. A nápolyi állomáson naponkénti súlyos, szokatlan munkákkal kegyetlenül kinoztatott, mert bár szünet nélkül dolgozott, hóhérlói mégis szüntelenül verték, mígnem végre megtekintvén az isteni gondviselés a foglyoknak sanyaruságát, 1676. Február 11-én, a dicső emlékezetű holland tengernagy Ruy- ter Adorján Mihály által megszabadittatott és jóllehet vágyódott hazájába, de nem tartván a hazatérést még tanácsosnak: elment Zürichbe, hol

Ziegler Gáspár lelkésznél szállásolt és ott a La- vater János bölcsészettanár felszólítására emlékjegyzeteket irt 1676. Julius 15-én, azok felibe jeligékul tűzvén Galat. 6, 14. versét. Zürichbe történt megérkezésekor üdvözlő verset irt Gyöngyösi István magyar akadémikus tiszteletére, ki épen akkor »Isten országa kulcsairól, mely az apostoloknak adatott« czimü vitaértekezését tartotta, melyet Gyöngyösi ugyanott ki is nyomatván, S éli ye inek és Harsány inak ajánlotta. A hazába visszatérése után neszmélyi lelkipásztor lett, a mint ezt bizonyltja Csúzi Cseh Jakab, ki az 1682-ben Debreczenben kiadott »Elmélkedéseket« több tiszttársai közt Szomodi Jánosnak is, mint »Neszmélyi lelkipásztornak« ajánlotta.

604. Szödényi Mihály, tárcsái református lelkipásztor.

605. Szőkévé n y J á n o s, nagykörtési református lelkipásztor Nógrád vármegyéből.

606. Szöklik Je rémi ás, bethlenfalvi lelki- pásztor.

607. Szőnyi Virág János, aszári református lelkipásztor, ki midőn megidéztetett a Vértörvényszék elé, ott meg is jelent és minden aláírás nélkül megszabadult Pozsonyból.