Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

106 várba, hol sok szenvedéseket kellett elhordoznia, mígnem 1675. inárczius 18-án ismét szekérre helyezve, Scliottwienbe vitetett. Innen gyalog hajtatott Triesztig, onnan pedig hajón szállittatott Peskaráig Olaszországba, s mig Nápolyba ért, sok ütlegelést, bántalmazást kellett kiállania. Itt haja, szakálla, bajusza levágatván, ő maga eladatott a Szent Ja- nnárius nevű gályára, hol többek közt azon baleset érte, hogy egy nagy gerenda a lábára esett és azt egészen összetörte. Majd ütvén a szabadulás órája, 1676. február 11-én elhagyá szenvedéseinek helyét s megszabadult társaival együtt ő is elment a helvét hitrokonokhoz Zürichbe, a hol a nagy nyomorúságból jövőket felette jó szív vei s tárt karokkal fogadták a helvéták. Itt több, mint másfél évig időzött s nem sokkal megérkezése után üdvözlő verseket irt a Gyöngyösi István magyar akadémikus vitatkozása alkalmával, annak tiszteletére. — Ugyanott emlék- jegyzetet is irt Lavater János felhívására 1676. julius havában; ugyancsak emlékjegyzeteket irt a glarusi kántonban fekvő biltensei reformált egyház lelkészének Kaegius Jánosnak, 1677. október 11-én. Jelszava volt: 2 Kór. 4, 11. Hazatérése után Füzes-Gyarmaton, Hars vármegyében folytatta lelkészi hivatalát s későbben azon egyházvidéknek seniorává Ion. Csúzi Cseh Jakab neki is ajánlotta elmélkedéseit 1682-ben. — Ezentúl borii lelkész volt 1698-ig, mező-kissarlói lelkész volt 1693-tól fogva 1702-ig; végre ismét borii lelkész lett 1702-től 1704-ig. Meghalt Boriban, 75 éves korában, 1704-ben, a seniori hivatalt haláláig viselvén. Sallói lelkészségét Lampe-Ember Pál is említi 570. lapon, évet azonban nem mond. A barsi egyházmegye monográfiái vázlataiban 380. lapon ez mondatik: „Körmendi György esperes nem Sáliéból idéztetett-e Pozsonyba?“ — A delegatum judicium