Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
— 31 — magával. Innen barom módjára hajtatott Bukkariba, hol sok ideig sanyargott 17 társával együtt s némely előadás szerint be is végezte ott életét; de mint később látni fogjuk : a tényállás az, hogy Csutka János nem állt erősen a hitben, eltántorodott és hittagadóvá lett 1675. deczember 27-én, midőn már oly közel állt ahhoz, hogy a hitvallói vagy vértanúi szép nevezetet kiérdemelje. O is letette az uj-katho- likusok hitformáját. Hittől szakadt társaival együtt Szászországba vonta magát. További sorsa ismeretlen. 107. Csúzi Cseh Jakab, hittudor és losonczi református lelkész, Nógrád vármegyéből. Született Lo- sonczon, 1639-ben; iskolai pályáját kezdte a pápai iskolában, hol a törvényeknek 1652-ben irt alá. Felsőbb tudományok hallgatása végett, miként önmaga a Csúzi Cseh-család akadémiai emlékkönyvébe saját- kezüleg jegyezte be, Sárospatakra ment, hol 1658-tól 1(161 -ig tanult. 1662-ben Kecskeméten viselt rektori hivatalt. Tanulmányai gyarapítása végett külföldi egyetemek látogatására ment, nevezetesen elsőben Franekerába 1663-ban, azután Utreclitbe, hol 1665- ben irta be nevét az anyakönyvbe. Franekerában hittudorrá avattatott, mint ugyanott megjelent vitatkozása mutatja. Külföldről hazajövetele idejét az eddig hozzáférhető adatok nyomán, pontosan meg nem határozhatjuk, annyi azonban teljesen bizonyos, hogy 1668-ban már komáromi lelkipásztor volt, mert ezen évben Sárospatakon megjelent „Kincses Tárház” czimű munkájának czimlapján komáromi prédikátornak hja magát. E könyv élőbeszédét Komáromban 1668. Szent Iván (június) hava 27-én irta. Lelkészi hivatalát csak kevés ideig viselhette itt, nevezetesen 1672-ig, levéli ez idő alatt egyszersmind a környékbeli református egyházaknak seniora is. 1672-ben a
