Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
7 által utolsó fillérig kifosztatott mindenéből, szakálla, bajusza, — mint önmaga írja, — nemzetünk gyalázat] ára levágatván, hajóval Olaszországba szállíttatott, az egész úton sok verésekkel, éhséggel, szomjúsággal, hittől szakadásra kényszerítéssel és ocsmányságokkal kinzatván a császári katonák által, végre a nápolyi gályákra eladatott, rabszolgául 50 darab aranyért. A honnan kibeszélhetlen kínszenvedések után, a dicső emlékezetű holland tengernagy Ruy- ter Adorján Mihály által 1676. évi február hó 11-én csodálatosan minden díj nélkül, ingyen megszabadhatott, minek emlékezetére egy ezüst emlékpénzt kapott, melynek egyik oldalán a Ruyter képe van körirattal, a másik lapján pedig a nápolyi gályák ábrázoltainak, szinte körirattal. Megszabadulása után elébb Velenczébe, majd Genf be, onnan Zürichbe ment, hova 1676. május 20-án érkezett meg és ott Hospiniánus Rudolfnál szállásolt, két hónapon át, a ki nagy szívességgel és vendégszeretettel fogadta a reformált vallásért száműzött kegyeseket. Zürichben időzése alatt Lavater János böl- csészettanár felhívására irt 1676. július 15-én életére vonatkozó emlékjegyzeteket, mint száműzött, melyek elé Lukács 22, 28—29. verseit tűzte jeligékül. Majd kiállott sok szenvedései után megújulva s erőt nyerve, 1676. július 20-án elhagyta Zürichet, hol többi társai még azután is tartózkodtak s visszatért Magyarországba, majd későbben elébbi hivatalába is visszaállíttatott és folytatta lelkészi hivatalát Szőnyön, feliig velője is lévén a collectáknak; innen 1677. február 20-án levelet irt Hospiniánus Rudolfnak Zürichbe. Csúzi Cseh Jakab, a maga „Édom ostora” czimű munkáját, mely 1682-ben Debreezenben jelent meg, több mások közt Alis tali Györgynek is ajánlotta.
