Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

III FÜZET. AZ UJ KATOLIKUSOK HITFORMÁJA, VAGY A MAGYAR ÁTOKMINTA

Az új katholikusok hitformája. Bevezetés.

Az 1674-ben, a magyarhoni helvécziai és ágostai hitvallású lelkészek és tanítók ellen feltámadt üldözés okának az ellenfél rebelliót és nem religiót mondott, vagyis, hogy azért idéztettek meg 1674. márczius 5-ik napjára Pozsonyba, a vértörvényszék elé, s azért Ítéltettek az által fej- és jószágvesztésre, mert részesei voltak a Vesselényi-féle összeesküvésnek. E hamis állítást megdöntik azon okok, melyeket e könyv elsó'ben 1874-ben Sárospatakon megjelent kiadása 236—250. lapjain, másodszor 1889-ben Lúgoson második kiadásban megjelent I-ső füzete IX-dik szakaszában előhoztam a 95 — 111. lapokon; úgy, hogy ma már csak a történelemben való járatlanság, felületesség, elfogultság, az igazság szántszándékos elferditése, vagy keresztyénietlen érzelemből fakadó rosszakarat állíthatja, hogy a mindkét hitvallású evangelicus lelkészek és tanítók üldözésének re- bellio, nem pedig religió volt az oka; mert túl van minden kétségen, hogy amaz csak ürügyül lett a vallásüldözésre nézve előhozva, hogy ne mondjam: mintegy hajánál fogva előrántva. — Hiszen alig derűit fel a reformáció hajnala, már megkezdődött az azt követők véres üldözése, 1518-dik év végén ugyanis Perényi nádor 3, Verbőczi pedig a maga birtokán 8 embert égettetett meg a reformáczióhoz való ragaszkodásukért. Hát az 1523. és 1525. évi országos törvények nem a reformáczió követői ellen hozattak-e?! Kordát