Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

A pozsonyi vértörvényszék áldozatai.

ELSŐ SZAKASZ.

ELŐZMÉNYEK 1517-1672.

Hazánkban, a 16-ik század második évtizedében két nagy eszme kelt bírókra a balvélemények és előítéletek fekete seregével és a megromlott szellemű egyházi intézményekkel. Egyik eszme volt a népszabadság eszméje, másik az örökkévaló ige. — Amaz harczsikra szállt az egyoldalúlag ítélő történészek által pórlázadásnak bélyegezett népszabadságharczban 1514-ben, emennek őrtüze kigyult a reformáczióban 1517-ben Pozsonytól Brassóig, Bártfától Fehértemplomig és megvilágította az egész Magyar hazát. Amaz kárhoztatásra méltóan iszonyatos véget ért a Dósa György izzó vastrónján és tüzes vaskoronájában Temesvárod, s az önző korszellem által, mely minden üdvös közintézménynek megrögzött ellensége, porbatiportatva hevert 334 éven át; emez kitűnő előmenetelnek, hatalmas, életerős fejlődésnek indult s hova tovább nagyobb terjedésnek örvendett a temesvári várparancsnok (1519—1529) Perényi Péter és (1514—1530) lippai, későbben (1531—1551) szinte te-