Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
III FÜZET. AZ UJ KATOLIKUSOK HITFORMÁJA, VAGY A MAGYAR ÁTOKMINTA
tanítók s más egyháztagok letették azt, midőn vallásukat elhagyták. — S én megvallván e tekintetben tudatlanságomat, kértem, hogy adjon ide nekem oly könyvet, a melyből én ezt az Átokmintát megismerhetném. Rendelkezésemre bocsátotta könyvtárát s én azonnal nekiálltam s olvastam Rangot, Mohniket, Jordánszkyt, Reiser Antalt, Buriust s több más Írókat, kik e füzetben mindnyájan meg- emlittetnek, lemásoltattam a sárospataki főiskola könyvtárában meglevő kéziratos művét Otrokocsi Fóris Ferencz- nek, a «.Furor Bestiae»-X, még magam is megszereztem az 1868 és 1869-ben megjelent újabb német műveket s tanulmányom eredményét közlöttem a Protestáns egyházi és iskolai Lapban, 1869-ben. Miután pedig közelgetett az 1874-dik év, elhatároztam, hogy a nagy vallásüldözés 200-dos emlékéül kiadom «A pozsonyi Vértörvényszék áldozatai 1674-ben» czimü munkámat, melynek készítésére a Magyar Átokminta történetének tanulmányozása nyújtott alkalmat. — Befejezetlennek kellene tartanom nevezett munkámat, ha e füzet napvilágot nem látna. A nagy vallásüldözésről szóló művem teljessé tétele czéljából terjedelmesen megírtam a Magyar Átokminta történetét, úgy a mint azt mostani elszigetelt helyzetemhez képest csak tehettem. S most van szerencsém a 34 év előtt megkezdett tanulmányt, itt e füzetben a nagyérdemű protestáns olvasó közönségnek im általadni. E munka létrejöveteléért az érdem Révész Imrét illeti, — a dicsőség pedig legyen a Szentháromság egy Istené! — Leghőbb kivánatom e kisded munkának lelki haszonnal való olvasása, hitünkhöz, egyházunkhoz való ragaszkodás szilárdítása, hogy «az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki Fő, tudniillik a Krisztusban». Eféz. 4, 15. Szapáryfalva, 1902. október 3. Rá02 Károly, ev. ref. lelkipásztor.
