Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
61 HETEDIK SZAKASZ. A HAZAI BÖRTÖNÖKBEN SANYARGATTATÁS. Ámbár a törvényszéki tárgyalás kezdetén még számosán voltak a megjelentek közt olyanok, kik a térit- vények aláírásának ellenmondottak s készeknek nyilvánították magukat a halálra is : mindazáltal a sok fenyegetés, nyomás, sürgetés következtében számuk naponként kezdett apadni, mígnem végre május 29-én annyira leolvadt, hogy fogságra hurczoltatásukkor már csak 94-en voltak. — Ezek alkották mintegy magvát a protestántiz- mus iránti hűségnek a megidézett 735 s az idézésre megjelent 336 egyházi férfiú közül; ezekre tökéletesen alkalmazható a Jehovának ama beszéde, melyet 2 Kir. 19., 18. versében Illyés prófétához intézett volt. Fájdalom! hogy a későbben bekövetkezett szenvedések miatt rajtok is be kellett teljesedni Krisztus Urunk ama mondásának, melyet János evangyélioma 13-ik részének 10—11 -ik versében tanítványaihoz intézett, a mennyiben közöttök is találkozott árúló. Történeti igazságúl kimondhatjuk, hogy nem a hazából kimenekültek, sem nem a hazában rejtek helyre vonultak, hanem ezen csekély számú állhatatosak és hitökhöz hü maradt lelkészek és tanítók érdeme az, hogy a protestántizmus a Magyar hazából a 17-ik század vége felé-, midőn már az erdélyi nemzeti önálló fejedelemség is hanyatlóban volt, gyökerestől ki nem pusztítathatott. Ez volt az a kicsiny sereg, melynek hősies kitartása és rendithetlen bátorsága, mint erős kőszál, visszaverte s megerőtlenitette a magyar protestántizmus ellen feltolúlt s azt elnyeléssel fenyegető bősz áradat hullámait. De a sok vizeknek zúgásoknál, a tengernek
