Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

56 lelkész mondta volna. — Ajánosházai lelkész azt mondta: inkább legyenek ő s mások törökké, mint pápistává. A szőllősi lelkész azt mondá egy alkalommal, hogy 18 lel­kész küldetett a budai török Vezirhez. A szeniczei lelkész az Újváron levő török sereget levele által segélyül jöve­telre ösztönzé. A szeniczei lázadásnak és a turalukai vérengzésnek szerző okai a lelkészek voltak. Bizonyos Szacsek nevű, a szeniczei templomban, az oltárról elra­gadván az ostyát, földre dobta és megtapodta e káromló szavak kíséretében: ha a pápisták istene vagy: segítsd most őket! A lelkészek a misét emberi vagy sértési ganéjhoz mondták hasonlónak s hallgatóikat a római kato­likusok ellen ingerelték. A szeniczei lázadókkal kölcsönös levelezést folytatnak. A modori lelkészek a szeniczei lelkészekhez vonultak s ott azt a nőt, ki Boychi kato­likus papot megölte saját kezével, rejtve tartják, hajléka­ikban táplálják a lázadókat s közszónoklataikban azokat hallgatóik pártfogásába ajánlották s azt nyilvánították, hogy inkább a töröknek fizetnek adót, mint a császárnak. A 74-ik tanú azt vallotta, hogy a papkesziek, lelkészük ösztönzésére, a veszprémi kanonokot, ki lelkészüket a rendkívüli törvényszék elé idézte, megtámadták, egyik inasát megtaposták, a másikat holtra verték. — Egy keresztyén fogoly azt mondta, hogy a nógrádi bég megeskü­dött muhammedanus hitére, hogy ha a Pozsonyba meg­idézett lutheránus vagy kálvinista lelkészek közül csak egy is elvész : helyette 4 pápista papot végeztet ki. — Losonczi János Nagy-Szombatból elűzött, most Veszprém­ben hivataloskodó lelkész azzal vádoltatott; hogy a soproni s más lelkészekkel és Vitnyédi Istvánnal együtt lázongást akart indítani s midőn törvényszékileg elüzetett, a nép tömegesen kisérte őt. Végül előmutatott a szeniczei vár- parancsnok egy ily czimü, magyar nyelven nyomtatott röpiratot: Győzedelmeskedő fegyverek, mely a helvét s ágostai hitvallásúaknak felette igen ajánltatott s 1673-ban

Next

/
Oldalképek
Tartalom