Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

39

6-án, s családjával együtt elhagyta Magyarországot. Azután Boroszlóba ment, nem sokára pedig Wittenbergbe, hol majdnem életét veszté. — Ugyanis, midőn 1674-ik év harmadik advent estéjén 7 és 8 óra közt, Klesch Dániellel és háziurával Rovéder Péterrel együtt időtöltésből sakkozott volna s hallotta barátja Baumgarten Gottfried segély kiáltását az utczáról, nagy sietve felöltö- zetlenül az utczára kiugrott s ekkor a Baumgartent üldöző katonák szúrást ejtettek nyakán. Wittenbergben 2 évig tartózkodott, innen az 1676-ik évi izgalonrelől Birnbaumba, Lengyelországba, onnan pedig 1683-ban Budissinbe Laus- nitzba Römer Dániel helyére hivatott s ment első lelkészül; de nem sokára visszahivatott Magyarországba, nevezetesen 1683. május 27-én különiratban felkéretett a 6 királyi város superintendensévé, de a meghívást nem fogadta el. — Budissinben 18 évig tartott hivataloskodása után elhunyt élete 83-ik, lelkészi hivatala 52-ik évében, 1702. február 16-án. Nevezetes az 1648-ban Wittenbergben tartott s ott megjelent vitatkozása Beccanus ellen, ki a II. Ferdi- nánd gyóntató papja volt. Ez igen hires és tekintélyes jezsuita volt a maga idejében. Ismeretes egy levele, melyben a szászválasztó fejedelem ágostai hitvallású udvari papját a legnagyobb bizalommal felkéri, hogy az úgynevezett Literae Majestatis-t vagyis II. Rudolfnak azon ünnepélyes oklevelét, melyen a csehországi protestánsok szabadvallásgyakorlata alapúit, titokban semmisítsék meg, — mert azon okmány vagyis az az által biztosított jogok a kálvinizmus szülöttei, továbbá, mert lázzadásra adtak s adnak alkalmat. — Kár, hogy Liefmann értekezését kivonatilag se ismertethetem.

17. Lusius Lajos körmöczbányai ágostai hitvallású lelkész. Megjelent a törvényszék előtt s ott aláirt okt. 6-án a kivándorlók számára készült téritvénynek, miáltal az országból eltávozására kötelezte magát.