Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
35 átokminta néven ismer s mely 22 tételből áll, elfogadta és aláírta. Ezután az evangélikusoktól elvett vártemplomban ugyanazon átkos hitformát nyilvánosan letette. Klein a maga „Nachrichten“ czimíi munkája II. könyv 195—199. lapjain ezt Írja Gressner eme hittagadási tényéről: épen mikor az oltár előtt az evangyéliomi hitvallást megtagadta, az Isten nagy hirtelenséggel vaksággal verte meg, úgy hogy az oltártól el kellett vezetni. Ez épen azon időben történt, midőn más evangyéliom hirdetők s köztök M. Steller Tamás akkori beszterczebányai iskolarektor a pozsonyi vértörvényszék előtt állottak, tehát 1674. márczius 5-ik napja és ápril 7-ike közt és sorsuk kimenetelét félelemmel, de Istenbe vetett hittel és bizodalommal várták. 11. Hofstädter Kristóf, selmeczi ágostai hitvallású német lelkész. Született a szászföld érczhegyi kerületében Annabergben. Tanúit Wittenbergben, azután egy útat tett Magyarországon és a szásznépeknek, kik 1663-ban Magyarországban tartózkodtak, tábori lelkészök lett. 1666-ban Körmöczbányán conrektor, 1667-ben ugyanoly minőségben Selmeczen működött, hol 1668-ban a németajkú gyülekezet diakónusa Ion. Ekkor eljegyzette a beszterczebányai legidősb lelkésznek, Durschkius Jánosnak leányát, kitől idővel két gyermeke született, úgymint Ád ám János és Kristóf János, kik mindketten orvosi pályára léptek. Midőn 1673. szeptember 25-re megidéztetett Pozsonyba, ott megjelent s aláírta az országból kivándorlók számára szóló téritvényt, s önkéntes száműzetésbe ment, melynek ideje alatt minden nyilvános hivatal nélkül Briegben és Görlitzben tartózkodott, mig végre Sorauban első prédikátorrá lett. 12. Kalin ka Joáchim, illavai ágostai hitvallású lelkész és superintendens, Trencsénvármegyéből. Született Teplán. Atyja, ki szinte lelkész volt, János nevet viselt, anyja pedig Mokoschini Lénárt leánya volt. Szülei által tudományos pályára szánva, a legjelesebb tanítók felü3*
