Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

33

3. Bruchatsch Jakab turdosini ágostai hitvallású lelkész, Árva vármegyében. A megidézésre nem jelent meg.

4. Burius János, korponai ágostai hitvallású német lelkész, Zólyom vármegyéből. Született Liptó vármegyében s miután tanúlmányait a hazai iskolákban jó sikerrel bevégezte, Jénába ment, hogy ott tanúlmányait folytassa, honnan hazatérvén, először iskolarektor lett Urvölgyén, hol 4 évet töltött, azután pedig ugyanott diakonusi hivatalt is viselt. Innen 1666-ban Korponára hivatott a németajkú gyülekezet lelkészéül. Igen alapos tudományú és a hazai történelemben nagy jártassággal biró férfiú volt, ezen kívül pedig ritka kegyességü és őszinte lelkű ember vala. Megidéztetvén a pozsonyi vértörvényszék elé, ott megjelent s aláírta a hazából kivándorlók számára készült téritvényt s önkéntes számkivetésbe ment 1673. okt. 6-án. Egy darab ideig Sziléziában, Prágában és Boroszlóban élt, némely átázásokat is tett, mig végre 1676-ban ismét visszajött Korponára; a hol kiállott sok viszontagságai után csendesen elhunyt 1689-ben. Irodalmi müveinek száma négy.

5. Csernák Sámuel, beszterczebányai ágostai hitvallású szláv lelkész. Ez meghalt a per folyama alatt.

6. Csip Boldizsár, szentannai ágostai hitvallású lelkész. Nem jelent meg a megidézésre. Elbújdokolt a hegyek közé. Végsorsa ismeretlen.

7. Drako János, Burius szerint Dániel, osztrolukai ágostai hitvallású lelkész Hont vármegyéből. Megjelenvén a törvényszék előtt, aláirt a bentmaradók számára készitett téritvénynek 1673. október 6-án, melynek értelmében hivataláról lemondásra kötelezte magát. Kapott védlevelet, hogy mint magánember bárhol bántatlanúl élhet az országban.

8. Fekete István, kőszegi református lelkész és dunántúli superintendens. Ez nem jelent meg a megidé3