Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
III FÜZET. AZ UJ KATOLIKUSOK HITFORMÁJA, VAGY A MAGYAR ÁTOKMINTA
— 58 — XV. Vallást teszünk róla, hogy hét igaz és valóságos Sákramentom van. Azon hittételt, melyet e czikkely tartalmaz, nyíltan és világosan tanítja az egész római katholikus egyház. Kitetszik ez a trienti zsinat VII. ülés I. Canon (37. lap): «De Sac- ramentis» czimű határozatából: «Ha valaki azt mondja, hogy az új szövetség Sákramentomai nem mind a Jézus Krisztustól, a mi URunktól rendeltettek, vagy pedig több avagy kevesebb, mint hét . . . átkozott legyen!» XVI. Vallást teszünk róla, hogy Isten a képekben tisz- teltetik és hogy azok által az emberek megismerik Út. E czikkelyben nincs meghatározva, hogy minő' képek által tiszteltetik s ismertetik meg az Isten, t. i. vagy a szentek képeiben vagy magának az Istenségnek jelképes előterjesztése által. Ha a szentek képeiben: akkor minthogy a szentekben csakugyan Istent tisztelik, tehát áll ez a felvétel ; ha pedig magának az Istenségnek kiábrázolása által, ez is igaz, mert a Római Káté (III. rész 2. fej. 20. kérdés) épen ez utóbbit tanítja, mi által e XVI. czikkely tartalma igazolva van. De igazolja ezt a trienti zsinat XXV-dik ülésének e czimű határozata: «De invocationo, veneratione et reliqu. sanct. et sacer. imaginum» 181 —182. lapon. — Végül nem kevésbé fontos erősséget nyújt e tekintetben Vasquez Gábor (Drei Bücher über den Cultus der Gottesverehrung. 1614. III kötet. II fejezet. 393. lap.), midőn igy nyilatkozik: «Teljesen bizonyos, hogy élettelen dolgokat szabad imádni, azonban Isten képe gyanánt; de ha valaki teremtett állatot imád: gondolatban szükség Istennel vagy valamely szenttel összeköttetésbe hozni. Első tekintetre illetlennek látszik oktalan állatokat vagy aljas tárgyakat imádni; hogy pedig az ember babonásnak ne tartassék, szükség az effélék imádását nem nyilvánosan végezni.»
