Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

III FÜZET. AZ UJ KATOLIKUSOK HITFORMÁJA, VAGY A MAGYAR ÁTOKMINTA

— 48 —

Ferencz: (In Enchiridion. I. fej. 43—44. lap) igy szól: «az irás a katholikus egyház közérzülete. Ezen irat kitűnősége sok részben felyűlmúlja azon írásokat, melyeket az Apostolok a pergamenen hátrahagytak.» — Végül itt is szabad legyen egy történeti tényt felemliteni: Hildebrand pápa

V. Henriket, mint fiút, fellázította atyja IV. Henrik ellen és azt eszközlötte, hogy a fiú megfogván atyját és barátmódra megberetváltatván, vele gyalázatosán bánt, zárdába vettette, éhséggel kinoztatta, kit elvégre a keserűségek megemésztének. (Georgius Helmburgensis Cárion. 1103. Urspergens. 1105.)

V. Vallást teszünk róla, hogy a legszentségesebb pápát mindenkinek isteni tisztelettel kell illetni, nagyobb térdhajtással, mint magát a Krisztust.

Ez a czikkely, értelemre nézve, nem sokban különbözik az előbbitől, mindazáltal ennek igazolására is hozhatok elő nehány adatot. Ilyenek a következők: «Valaki

merészkedéndik állítani, hogy az Ur, a mi Istenünk, a pápa, ezen rendelet szerzője nem parancsolhatott volna igy: azt eretnekként kell tekinteni.» (Glossa ad Cap.

4. Extravag. Joann. XXII. De verbor. Signific. Lyon. 1584. és 1606.). Továbbá: Aug. Steuchus (in Libro de Donat. Constantini M. pag. 141.) azt mondja: «Hallottad-e? hogy a pápát Konstantin a kegyes fejedelem istennek nevezte és tartotta? Imádja, mint Istent, mint Krisztusnak és Péternek utódát: isteni tiszteletet tulajdonított neki, a mennyire tehette, mint Krisztus élőképét tisztelte. — A pápa Isten a földön.» — (Bald, in 1. ult. C Sentent. rescind, etc,) — Ismét másutt: «A pápa és Krisztus alkotnak egy consistoriumot, úgy, hogy a pápa, kivevén a bűnt, mindazokat megteheti, a miket az Isten és senki által meg nem Ítélhető.» (Abb. in C. licet, de elect.). Ismét továbbá a Római Kátéban (II. Rész. 7. fej. 2. kérd.) ez áll: «a püspökök és