Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
III FÜZET. AZ UJ KATOLIKUSOK HITFORMÁJA, VAGY A MAGYAR ÁTOKMINTA
— 39 — tatták, történeti adatokkal igazolhatólag úgy bántak e hitformával is. Bármint legyen is azonban a dolog, annyi tény, hogy a külföldön használatban volt szövegek a hazánkban használt szövegekkel lényegileg teljesen megegyeznek, a hitforma hangja, szelleme, iránya pedig elárúlja a forrást, a melyből származott. — Annak oka, hogy a szövegek eltérnek egymástól, abban rejlik, mit tények igazolnak, hogy a tartalmat az egyénekhez képest változtatták. így példáéi, mivel Vilmos Móricz szász herczeg elfogadhatatlannak találta a hét Sákramentomról szóló tant, a 14-dik tételt tehát, mely azt tartalmazta, módosították, a Frigyes Ágost által letett szövegben hiányzik a 9-dik és 21-dik tétel. Az 54-dik lapon abból is érvelni akar Giefers, a maga állítása mellett, hogy a hitformát Lányi és Heiser közlötték legelébb, kiket és társaikat gályákra Ítélt gonosztevőknek nevez s e körülményből azt hozza ki, hogy sem a hitforma, sem azok közzétevői, közrebocsátói, hitelt épenséggel nem érdemelnek. — Ez előadásra elsőben is azt feleljük, hogy nem Lányi és Reiser közlötték legelőször a hitformát, a mint az, az eddigiekből eléggé világos, mert hiszen a glogaui és csehszöveg sokkal korábbi, — tehát a hitforma hiteles abban az esetben is, ha Lányi és Reiser gonosztevők volnának; de ők teljességgel nem azok, csak a gonosztevők közzé számoltattak, mert a tanítvány nem feljebb való az ő mesterénél. A történeti igazság kedvéért meg kell itt jegyezni, hogy Reiser Antal nem volt gályákra Ítélt gonosztevő, ő még 1672-ben száműzetett hazánkból s nem is tért többé oda vissza soha, hamvai német földben nyugosznak ; szinte nem volt Burius János sem gályákra ítélt gonosztevő, ki szinte közli a maga tárgyú művében a 22 tételből álló hitformát; ő is még 1673-ban száműzetett a hazából és idegen földön végezte be földi életét. — Az ő URokért és Megváltójokért szenvedtek ők minden gyalázatot, szidalmat.
