Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
III FÜZET. AZ UJ KATOLIKUSOK HITFORMÁJA, VAGY A MAGYAR ÁTOKMINTA
31 ily czimmel kiadott munkája: «Urkundliche Geschichte der sogenannten Protessio fidei Tridentinae. Greifswald. 1822;» ennek 79—157 és 220—280 lapjain van szó a magyar átokmintáról. — Ugyan ó' e műve pótlékául 1823-ban ily czimű 264 lapra terjedő' munkáját adta ki: «A magyar átokminta történetéhez», — s úgy látszik ő használja legelőször a magyar átokminta nevezetet czim-iratúl. E műve megirásakor Jordánszki munkáját már későn kapta meg; de azért tárgyalja s czáfolja az idő rövidsége daczára is a 193—234. lapokon. — A «Hesperus» 1823-dik évfolyamának 74. száma a hitforma hitelessége mellett szól; hasonlóképen a Guhiez által szerkesztett «Berlini Lapok» is; megjelent későbben a hitforma 1833- ban a «Kirchenzeitung» 85-dik számában; kivonatilagközölte: «Jesuitenspiegel». Erlangen. Biasing 1839. — 1841-ben pedig Peschek adta ki öt részre osztva; ezt megtámadta a «Sion» 1842-ben 52-dik számában. — Ugyancsak 1842-ben kiadta lügen lipcsei tanár «Zeitschrift für die historische Theologie. Jahrgang 1842», első füzete 185. s következő lapjain. — Nem sokára (még 1814 előtt) Streitwolf és Klener: Libri Symb. Ecclesiae Cath. Tom. 1. Prolegomena p. Ll. a római egyház negyedik hitvallásául emliti a magyar átokmintát. — 1844-ben Wagner hesseni protestáns lelkész, s ugyanazon évben a «Dorfkirchner Zeitung» és egy frankfurti protestáns Lap is közlötte e hitformát; ellene nyilatkozott ezeknek Ketteler mainzi püspök; de ugyanazon évben szinte kiadta azt Köllner K. Hamburgban «Symbolik aller christlichen Confessionen» czimü munkájában, hol ezeket mondja: «Már korán kívántak azoktól, kik az egyház közösségébe vagy először léptek be vagy visszatértek oda, nem csak az igaz hitről való positiv vallástételt, hanem az elébbi tévelygés nyilvános megvetését, még pedig az arról való ünnepélyes leeskürést. Mivel pedig a római egyház határozott áttérési
