Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
III FÜZET. AZ UJ KATOLIKUSOK HITFORMÁJA, VAGY A MAGYAR ÁTOKMINTA
— 23 — római katholikus iró, — még pedig a 19-dik században, a ki Rangó ez állítását igaznak elismeri, ilyen Jordánszky, a ki ide vonatkozó tárgyú műve 140-dik lapján megengedi, hogy Lányi az anyagot vagy tartalmat némely polemizáló római katholikus Írótól vette, csakhogy — úgymond ő, — «pók módjára méreggé változtatta a virágnedvet.» — Giefers és Fábián, szinte római katholikus irók, már semmit el nem ismernek ebből, sőt Giefers, kiről látszik, hogy Jordánszky könyvét nem is olvasta, minden tételre azt mondja, hogy az: istenkáromlás. Fábián pedig a többek közt ezeket mondja: «Ez azon elhirhédt hitvallás, melyet Lányi György állítása szerint, a protestántizmusból visszatérteknek kell vala Magyarhonban letenniük s mely, hogy czimével is nagy zajt üssön: «Atokminta» czim alatt folyvást tartja magát Némethonban, a katholika egyház gyalázására és rágalmazására.» A római katholikus Írókat leginkább megbotránkoztatja a 4., 5, 6., 9., 17. és 20-dik tétel, ezeket idézik, mint olyanokat, melyekből azt mutogatják, hogy a hitforma sem a római katholikus egyház, sem a jezsuiták hitvallása nem lehet. Fábián nevezetesen ezt mondja: «a legbornirozottabb fej, a világ legelvetemedettebb népének kell hogy tartsa, ki ily irtóztató istenkáromlásokkal s esztelenséggel teljes hitvallás letételét kívánhatná.» — Különösen a 9. és 17. tételek egybevetéséből húzható következtetést tekintve Giefers szavai ezek: «több, mint ördögi gonoszság kell ahoz, hogy valaki ily tanokat koholjon és azokat a jezsuitákra fogja.» — Jordánszlqj ugyanazokat képtelenségnek nevezi műve 142-dik lapján. Miként «A pozsonyi Vértörvényszék áldozatai 1674-ben» czirnű könyv I. 93. lapján olvasható, a 17-dik tétel igy hangzik: «Vallást teszünk róla, hogy a boldogságos Szűz Máriát nagyobb tiszteletre méltónak kell tartaniok az angyaloknak s embereknek, mint
